Ott állt egy elf katona német ruhába! Valami furcsa nyelven beszélt hozzám, bár megjegyzem elég szép hanglejtése volt és sokkal dallamosabban hangzott mint az ork nyelv. Kardot rántott, erre én kirúgtam lábát, szerencsére beverte a fejét egy kőben és elájult. Csataüvöltést hallotta a hátam mögül. Gyorsan felugrotta a földről, szintén elő rántottam a kardomat. Megfordultam és két őr rám támadt. Lándzsával voltak felszerelkezve, kicsit szorul helyzetben éreztem magam, mivel kardal esélyem sem volt ellenük. Ekkor eszembe jutott mit fogok tenni! A szorult helyzetből megint a drága feleségem gondoskodása húzhat ki! Az elfek egyre közeletek! Kezembe vettem a sört, felráztam. Mikor már szúrásra készültek a lándzsával, akkor hangosan felkiáltottam, hogy: na elf most jól elfenekellek! A sörrel a fejükre céloztam, határozott mozdulattal letéptem a nyitó kart, tisztára olyan mint egy kézigránát használata csak ebben édes nedű van, megint elkalandoztam, szóval a sör egyenesen az egyik ellenfelem szemébe spriccelt, gyorsan átrántottam a másik katona fejére, hogy ő sem maradjon ki a jóból. Felkiáltottak, szemüket dörzsölték, aztán elhallgattak, nem maguktól persze hanem a kőtől ami a fejükön koppant. Nekik is átkutattam a ruházatukat, találtam náluk egy-két hasznos dolgot szerencsére. Elsőnek egy szendvicset találtam, ami jól jött mert már úgyis éhes voltam. Az egyik őrnél találtam egy kulcsot, gondoltam az még jól jöhet és egy körömvágó ollót, na jó, ez annyira nem hasznos de gondoltam jó lesz szuvenírnek. A kardos hapsinak megtetszet a nyaklánca ezért kölcsön vettem egy élethosszig, valamilyen fa szárakból volt össze fonva, és két apró méretű kő lógott rajta, egyik világos kékszínű volt a másik meg sötét zöld, mind kettőt fura ábrák díszítették. 

Tovább indultam a bázis felé gondoltam már nem lehet messze. Kerültem a kitaposott ösvényeket, sokat mentem guggolva, kúszva (ami nem tett jót a reumámnak) a hatalmasra megnőtt fűerdő között, néha láttam egy-egy elf lovast, úgy vettem észre, hogy mindig nagyon sürgős volt nekik. Végre elértem a támaszpontjuk szélét, rács keretessel volt körbe véve, legalább is azt hittem. Mikor közelebb értem a kerítés alakja megváltozott, hirtelen egy vastüske emelkedet ki belőle, egyenesen a szívemet célozta meg! Szerencsére időben ki tudtam térni előle, csak egy horzsolást okozott a mellemen. Gondolkodtam, hogy jussak be, közelbe volt egy fa felmáztam rá, amikor átmáztam arra az ágra, ahonnan átugorhattam volna a kerítést, ám az újabb tüskét kezdet formálni, elkerüljem a szúrását ezért inkább visszatértem a földre. Eszembe jutott mi lenne, ha a védelmi vonal alatt átásnák, de rájöttem csak a két kezemmel tudnám ezt véghez vinni az meg nem lenne valami túl előnyös, nem mintha finnyás lennék csak tudjátok hogy van ez, sürgettet az idő. Próbálkoztam különböző jelszavakat mondani hátha történik valami, ilyeket mondtam, hogy : Szezám tárulj! Barát vagyok! Kérek egy s-et, kérek egy a-t, utána egy rövid u-t majd, r-mint rigót, és ki ne hagyjuk az o-t legvégül egy n-t, most egyszerre! Kit utálunk Sauront! De egyik sem vált be, pedig szerintem elég kreatív voltam. Utolsó ötletem az volt, hogy megnézem azok a lovasok, hogyan jönnek át a kerítésen, legalább is reménykedtem, hogy bázisból jönnek ki. Nem messze találtam ló pata nyomokat a közelében a fűben elrejtőztem. Sok ideig lapultam, nem történt semmi. Majd végül elkezdett kicsit remegni a föld, hallottam a közeledő ló hangját. Nagy szemekkel figyeltem, hogy mi fog történni. Szerintetek mi történ ? Neki simán kinyílt az a kerítés, nem hittem a szememnek! Biztos nem engedi be a veteránokat, ez diszkrimináció! Nagyon dühös lettem! Oda mentem a kerítéshez, ahol kinyílt és dühömben mindent hozzá vágtam! Először a kardomat, a körömvágó ollót, következet a nyaklánc, ám amikor ez hozzá ért a kerítéshez, akkor az kettényílt! Nagyon meglepődtem, gyorsan cselekedtem, mert féltem, hogy bezárul! Összeszedtem minden cuccomat, és bementem.

Ekkor az fogadott...

*háttérben: -Andy, gyere már indulnunk kel!

-Ne zavarj már Ora, éppen sztoriban vagyok!

-De Andy, elkell mennünk arra az árverésre, megígérted!

-Mi! Én minek kellek oda meny el egyedül!

-De nekem fáj a kezem nem tudok vezetni ! Gyerünk mozogj!

-Hogy az... áá az embert már írni se hagyják!

-Hé apa hova rángatsz?

-Gyere Louie te is jössz az árverésre amit a gázosok csinálnak! Úgysem lesz ott semmi jó, tiszta időpocsékolás!

-Ha az akkor nekem miért kell mennem apa?

-Azért mert nekem is mennem kell! Érted?

-Remek, biztos fogsz, venne valami kacatot

-Ezt hallottam! Gyerünk! Öltözz fiam!