Sparhelt tizedes avagy Andy Anderson hétköznapjai

Üdv néktek olvasok! Először is így megkésve, de boldog újévet kívánok!
Fergeteges egy szilveszteri buli volt nálunk (amihez közre játszott, hogy a gyerekek és a feleségem az anyósomékhoz mentek szilveszterezni)! Emiatt is írok ilyen későn. Ugyan is a számítógépen áldozta lett az év búcsúztató eseményének. Valaki beletöltött ilyen cukros löttyöt tudjátok, amit manapság a gyerekek isznak. Bezzeg az én időmben ilyenre nem tellett! Ha megszomjaztunk kimentünk a kúthoz s vizet mertünk maguknak! Ez a mai puhány fiatalság…
Mondjuk nem csak a gépen látta kárát az eseményeknek. Egy-két műanyag szék eveztette a lábát, a kanapénk úgy fest, hogy kárpitot kell cserélni rajta, de a legfurcsább kár a szekrényemben keletkezet. Mind a mai napig nem tudom, ki okozta. Ugyanis egy ember kiharapott belőle egy darabot! Lehet dögevő vegetáriánus volt…
Ezek mellet bőven akadtak más furcsaságok is. A lakásom elmehetet volna egy diliháznak! Volt egy lepedőbe öltözött részeges munkatársam, aki szuper hősnek képzelte magát egy gardróbszekrényben elalvó ember és végül egy pucér pasas, aki azt kiabálta:
-Szabad vagyok, mint a madár éljen a természet.
Ja, majdnem kifelejtettem a szamarat! Egyik kollégám szerezte be az apja farmjáról. Ő aztán nagy állatságokat csinált! Főleg miután leitattuk! Dülöngélt össze-vissza! Furcsa hangnemben iá-zot. Minden éneklésbe beszállt a maga módján! Egyszer kikezdett Szittyával, ám porul járt, kapott néhány jól célzott rúgást, amitől menekülőre fogta! Egyre jobban tetszik ez a póni nekem.
A kedvenc részem az volt, amikor a patológus szomszédom olyan huszonhárom óra körül átjött hozzánk. Figyelmeztetet, hogy ha nem hagyjuk abba a ricsajt, akkor kihívja a rendőröket. Valamilyen oknál fogva a szamárnak nagyon bejött a váratlan vendég külseje. Fogalmazzunk úgy, hogy udvarlást nélkülözve egyből a tárgyra akart térni. A házáig kergette, Jensennek sikerült becsapni az ajtót előtte, ám jó pár óráig a küszöb környékén ült az udvarlója! Mi a fiukkal jött röhögtünk!
Újév elején kimentünk az utcára amerikai foci meccset játszani. Ami majdnem verekedésbe torkollott. Természetesen az én csapatom nyert, hála a jó irányító képességemnek illetve a tehetségemnek. A meccs után visszamentünk a házba melegedni és buliztunk tovább.
Szerencsére mire haza érkezett a családom többi tagja már csak páran maradtak a házamban.
Engem az istállóban találtak meg, éppen aludtam és az ölemben a pónink feje terült el.
Szó mi szó elég nagy pusztítást végeztünk. Egész nap takaríthattam, persze egyedül… jellemző. A feleségem reakcióiból ítélve jövőre nem tarthatok bulit. Igazából nem is szeretnék, hiszen jó ok költséggel járt.
Ám akkor is megérte…