Űdv meg marat olvasóim.
Mit észrevettétek már megint hosszú ideje nem Írtam. Ennek az oka egyszerűen a lustaságomból és elfoglaltságomból ered.
Vannak még ötleteim amiket lehet még megírok.A jövőben nem tudom mi lesz a bloggal.
Gondolkozok azon, hogy megéri e folytatni vagy esetleg befejezzem.
Mert ennek nincs sok értelme, hogy jobb esetben két hetente írok bejedzést.
Sziasztok!
Mostanában eléggé elhanyagoltalak titeket kedves, olvasok. Meg volt erre az okom. Fura módon ez a fiammal kapcsolatos. Ugyan is Louie szerint még nincs vége az iskolai félévének, s amikor meg akartam nézni a jegyeit az Internet segítségével (bonyolultabb ez az egész hálózat dolog, mint a relativitáselmélet) ugyan is az iskolája fent tart egy online naplót. A lényeg a fiam véletlenül leöntötte a gépet vízzel! Pedig most szereltettem meg! A gépszerelőnél lassan már törzsvendég leszek… ám kedvezményt nem kapok… jellemző!
Nettkávézóba nem mehettem, ugyan is onnan kitiltottak a múltkori incidens miatt! Kirakták a fejemet az ajtóra és egy piros vonallal át, húzták! Szavamra olyan érzésem volt mintha belecsöppentem volna valami béna rajzfilmbe…
A kis gép gyilkosom nem tudja, hogy a gépet ma megszereltettem.
Na akkor nézzük a fiam jegyeit… aha… mennyi sok felugráló ablak… őőő nem, nem veszek egyszer használható műanyag bográcsot, sem Tom a macska által reklámozott macska almot (jézus, ezeknek semmi se szent), a néni szolgáltatását sem veszem igénybe.
Addig, amíg betölt az oldal, elmesélem mi történt velem. Képzeljétek tegnap mentem az utcán, amikor…
LOUIEEEE!! MIK EZEK A JEGYEK! ISKOLÁBAN ENNYIRE NE LEGYÉL KATONÁS FIAM! TUDOD, MIT FOGSZ EZÉRT KAPNI! BEZÁRLAK A SZEKRÉNYEDBE AZ ÖSSZES KÖNYVEDDEL, S ADDIG NEM JÖHETSZ KI AMÍG MEG NEM TANULOD ŐKET ! MEG ÁLL AZ ESZEM, TUDOD TE…
Üdv néktek olvasok! Először is így megkésve, de boldog újévet kívánok!
Fergeteges egy szilveszteri buli volt nálunk (amihez közre játszott, hogy a gyerekek és a feleségem az anyósomékhoz mentek szilveszterezni)! Emiatt is írok ilyen későn. Ugyan is a számítógépen áldozta lett az év búcsúztató eseményének. Valaki beletöltött ilyen cukros löttyöt tudjátok, amit manapság a gyerekek isznak. Bezzeg az én időmben ilyenre nem tellett! Ha megszomjaztunk kimentünk a kúthoz s vizet mertünk maguknak! Ez a mai puhány fiatalság…
Mondjuk nem csak a gépen látta kárát az eseményeknek. Egy-két műanyag szék eveztette a lábát, a kanapénk úgy fest, hogy kárpitot kell cserélni rajta, de a legfurcsább kár a szekrényemben keletkezet. Mind a mai napig nem tudom, ki okozta. Ugyanis egy ember kiharapott belőle egy darabot! Lehet dögevő vegetáriánus volt…
Ezek mellet bőven akadtak más furcsaságok is. A lakásom elmehetet volna egy diliháznak! Volt egy lepedőbe öltözött részeges munkatársam, aki szuper hősnek képzelte magát egy gardróbszekrényben elalvó ember és végül egy pucér pasas, aki azt kiabálta:
-Szabad vagyok, mint a madár éljen a természet.
Ja, majdnem kifelejtettem a szamarat! Egyik kollégám szerezte be az apja farmjáról. Ő aztán nagy állatságokat csinált! Főleg miután leitattuk! Dülöngélt össze-vissza! Furcsa hangnemben iá-zot. Minden éneklésbe beszállt a maga módján! Egyszer kikezdett Szittyával, ám porul járt, kapott néhány jól célzott rúgást, amitől menekülőre fogta! Egyre jobban tetszik ez a póni nekem.
A kedvenc részem az volt, amikor a patológus szomszédom olyan huszonhárom óra körül átjött hozzánk. Figyelmeztetet, hogy ha nem hagyjuk abba a ricsajt, akkor kihívja a rendőröket. Valamilyen oknál fogva a szamárnak nagyon bejött a váratlan vendég külseje. Fogalmazzunk úgy, hogy udvarlást nélkülözve egyből a tárgyra akart térni. A házáig kergette, Jensennek sikerült becsapni az ajtót előtte, ám jó pár óráig a küszöb környékén ült az udvarlója! Mi a fiukkal jött röhögtünk!
Újév elején kimentünk az utcára amerikai foci meccset játszani. Ami majdnem verekedésbe torkollott. Természetesen az én csapatom nyert, hála a jó irányító képességemnek illetve a tehetségemnek. A meccs után visszamentünk a házba melegedni és buliztunk tovább.
Szerencsére mire haza érkezett a családom többi tagja már csak páran maradtak a házamban.
Engem az istállóban találtak meg, éppen aludtam és az ölemben a pónink feje terült el.
Szó mi szó elég nagy pusztítást végeztünk. Egész nap takaríthattam, persze egyedül… jellemző. A feleségem reakcióiból ítélve jövőre nem tarthatok bulit. Igazából nem is szeretnék, hiszen jó ok költséggel járt.
Ám akkor is megérte…
Boldog Karácsonyt Kívánok mindenkinek s kevés idegesítő rokonokat!
Annyira mozgalmas hetem volt, hogy majd bele pusztultam! Komolyan mondom klónozni kellet, volna engem! Nem is most hanem régebben, akkor nem tartott volna olyan sokáig a második világháború! Na mindegy, most nem beszélek ilyenekről ezen a napon.
Remélem szép fát vettetek, vagy legalább is olcsót. Megpróbáltak rám sózni egy közepe fát hatalmas árral! Ez az ünnep is tiszta kizsákmányolás. Amikor kis gyerek voltam nekünk nem volt karácsonyfánk! Minden évben az egyik testvéremet díszítettük fel! Természetesen minden évben másikat.
Ráadásul nem súroltuk ki az egész lakást. Szavamra December 24-e lehetne akár a takarítás világ napja is.
Megyek is még nem végeztem a hálószobákban.
Még egyszer Boldog Karácsonyt kívánok nektek! Sziasztok!
Nyakunkon a tél s egyre hidegebb van. Természetesen én a szabadidőmet a zord időjárással együtt töltöm oda kint az udvarban. Szittyának készítem az egy személyes istállóját.
Meséltem már mennyire jó érzés az, hogy az embernek gyerekei vannak? Mindig támogatják az apjukat, no persze csak a házón belül, forró kakaót iszogatva. Én meg oda kint vacogva kalapálok! Jellemző!
Félóránként kikiáltanak az ajtóból, hogy készen vagyok-e már! Ez aztán a nagy családi összefogás! Kicsit emlékeztet a helyzet a háborúra. Egyszer télen nekem kellet kiépíteni a bázis körül a védelmet. A bázis itt egy házat jelentett, amit természetesen be tudtak fűteni. Az osztag századosa mindig az ajtóban állva kiabált nekem, hogy kész vagyok-e már…
Ráadásul egyszer újra kellet kezdenem az egész építkezést! Pedig már majdnem kész voltam. Louie tucatnyi pulcsit felöltve kijött megnézni a művemet. Majd azt merészelte mondani nekem, hogy ez nem jó! Túl kicsi!
Ezt a gyereket el kellene vinni szemészethez! Még, hogy túl kicsi, inkább neki az agya kicsi! Igaz kissé szűken fért volna el a póni. Sőt talán csak kúszva tudott volna közlekedni, aludni, de a kutya sem áll az óljában!
Ám a családom leszavazott, már megint. Úgy, hogy kezdhettem újra az egészet.
Az építkezés mellet, (amit remélem hamar, befejezek, mert kezd egyre hidegebb lenni) már tervezzük a zenekarral a következő fellépésünket karácsonyra. Valószínűleg megint a művelődési házban tatjuk.
Hamarosan új AMTATA küldetésben is lesz részem. Amit remélem nem szabad téren fogunk végre hajtani.
Jut eszembe! Az álnok patológus szomszédom a garázsom előtti utat vízzel felöntötte! Biztos azt gondolta ez vicces lesz. Másnap megmutattam neki, hogy mi az, ami igazán vicces! A kocsijára hajítottam azt, amit Szittya hátul kiadott magából! Aki velem kimer kezdeni az nagyon megjárja!
Megyek vissza dolgozni, remek megint elkezdet havazni.
Mit tudjátok lett egy új lakótársunk egy póni. A gyerekkel összeülve hosszasan tanakodtunk azon, hogy mi legyen a neve. Ezt idő alatt sok minden merült fel. Leírok ezek közül egy párat, amit elvetettünk: Szilaj (ja persze, tipikus póni név), Turbó (ez nem egy autó!) Kis herceg (max kis közlegényt engedélyeztem volna), Süvítő (ennél lassabb állatot még életemben nem láttam), Pamacs (ez nem kutya), Remény (túl nyálas) satöbbi- satöbbi. A nap végére nagy nehezen megállapodtuk a ló nevében. Végül a Szittya nevet kapta.
Mióta hozzánk került ez a mini ló csak a baj van vele!
Lelegelte a fél kertet! A feleségem majdnem szívrohamot kapott, amikor meglátta, hogy a kedvenc virágai között matat a paci feje. Természetesen nekem kellet oda mennem, hogy elzavarjam. Egy másik napon pedig a kis bestia a kedvenc pulcsimon csámcsogott! Dühösen rávetettem magam s próbáltam a fogai közül kitépni! Természetesen ő nem engedet s elkezdődött a kötélhúzás! Na jó, ebben az esetben nevezhetjük pulcsihúzásnak. Pár perc múlva véget ért az izmok csatájának, mivel a ruhám nem bírta tovább és a varrás mentén ketté szakadt! Ez után Szittya kivágtázott a szájában lévő pulcsi darabbal. Ez az eset után majd nem puskát ragadtam!
Mostanában nem hagy nyugodni egy kérdésre a válasz. Vajon ki engedi be folyton a lakásba? Állandóan átjárja a szobákat. Mindenhol (jobb esetben) pata nyomok vannak.
Ráadásul eddig mindig egy fához kötöttük ki, de úgy látszik valaki vagy elengedi vagy, képes kioldani magát (amit nem hiszek, nem lehet ilyen okos). Lefogadom, hogy a gyerekek engedik elfolyton azért, hogy játszanak vele. Sőt abban is biztos vagyok, hogy ők terelik be a lakásba!
Annyi gondot, nehézséget okoz nekünk, hogy egész nap sorolhatnám! Bár igaz, hogy a kölkök mindig összetakarítanak utána mindent. Ha azt nem tennék, meg akkor hamar nyársra kerülne valaki!
Mostanában ahogy egyre hidegebb lesz a kölkeim munka után nem, hagynak békén! Nyaggatnak, hogy vegyünk Szittyának egy istállót, hiszen télen fázni fog a szabad ég alatt!
Mit gondolnak ezek magukról! Azt hiszik, hogy fogok hívni mesterembereket egy bódé összetákolásához! Inkább magam csinálom meg! Nem lehet olyan nehéz! Megyek és meg is, mondom nekik!
-Tata! Nem is vagy te olyan vén csóka! Tetszik a vezetési stílusod s az, ahogy szembenézel a veszéllyel!
-Hát igen nem félek vásárra vinni a bőrömet! - Válaszoltam büszkén!
-Sajna az enyémet se! - Tette hozzá a fiam halkan. A bandavezér nem foglalkozott a hozzászólásával. Lehet, nem hallotta, esetleg nem érdekelte.
-Amint összeszedem a cimboráimat, lenne kedvetek velünk táborozni az éjszaka?
-Mi, az hogy! Ti mesélnétek nekem motoros történeteket én még viszonoznám a második világháborús élményeimmel.
-Hurrá, érdekes éjszakánk lesz. - Jegyezte meg Louie, ám szavait egyikünk füle sem fogadta be.
Az esti szállás megbeszélés után nem sokkal, begördült a családom hiányzó része is.
Elmeséltem nekik az egész történetet. Feleségem nem repesett az ötlettől, hogy ilyen fajta emberek mellett kellene aludnia éjszaka. Ám az igen jó meggyőző képességemmel rá tudtam venni! Ilyen dolgokkal érveltem nála: ingyen szállás és étek, hatalmas buli lesz, kell, hogy a gyerekek lássák ezt a társadalmi réteget is és végül a kedvenc érvem: nyaralunk nem?
Amikor végre összegyűlt a banda, mindenki megpaskolta a vállamat, illetve mondott pár szót nekem. Néha nem tudtam eldönteni, hogy viccelnek-e vagy fenyegetnek. Emiatt úgy döntöttem, hogy az esernyőmmel fogok aludni, mivel ez bizonyosodott a bőröndömből a legjobb védekezési eszköznek.
Amikor a nap már alvásra készülődött megérkeztünk a táborhelyhez. Szemünket a következő látvány fogadta. Egy nagyobb tisztás tárult elénk. Ahol egy tucat sátor felverve logikai elrendezés nélkül (látom ezek sem voltak katonák). Koszos evőeszközök szanaszét hevertek a sárguló fűben. Üvegek valahol összetörve másutt ép állapotban hevertek a fűben. A tábor közepén egy hatalmas tűzrakó hely díszelgett. A várostól körülbelül tíz kilométerre lehettünk.
Járgányainkat a közelben raktuk le. Az esti programot a vezérük (később az est folyamán kiderült a neve, Vili) mondta el nekünk. Röviden szalonnasütés ivászattal kombinálva a meleg tábortűz mellett! Megmutatta a sátrunkat majd különböző utasításokat adott az embereinek. Valakit elküldött ételért, másikat italért, páran elmentek tűzifát szedni s a maradék pedig vízzel leöblítette a tányérokat. Erre azért volt szükség, mert egy nő volt a táborban ( a feleségem ) s a nők, nem ehetne koszos tányérból (próbált úri ember lenni de higgyétek el nem lettek tisztábbak az edények).
A sátrunk egyszerű volt. Egy hat személyes hálófülkéből és egy pár négyzetméteres előtérből állt. Ora gyorsan kitakarított mivel a sátor tele volt csikkekkel és üres üvegekkel. Közben néha engem néha magát szidta, amiért eljöttünk ide.
A tábortüzes rész nagyon bejött nekem! Jó nagy lángokat teremtettek a halott fákból! Nevettünk, viccelődtünk, egymásnak különböző történeteket meséltünk! Közben ürültek az üvegek. Amikor közel jártunk az új naphoz a feleségem elment lefeküdni a gyerekekkel. Ezután jött ám csak a férfias buli! Egy-két motoros annyira berúgott, hogy majdnem összeverekedtek! Az egyik (azt hiszem Milgo volt a beceneve) pedig elintézte a kisebb dolgát a tábortűzben! Sőt két másik motoros ittasan át akarta ugratni a tüzet! Ám (sajnos) erről lebeszélték őket a társaik.
Vili folyamatosan velem beszélgetett. A buli a legérdekesebb résznél szakadt félbe! Pont akkor, amikor belekezdtem a második világháborús történeteimbe! Biztos eddigre már nagyon elfáradt az ifjúság!
Vili annyira megkedvelt, hogy másnap útravalóra adott egy kis ételt, italt nekünk. Sőt még a telefonszámát is átadta, s hozzá tette, ha bajba kerülnék, nyugodtan keressem meg őt. Miután mindenkit megölelt (kivéve a Milgo becenevű ugyan is őt nem találtuk meg reggel), tovább indultunk.
Közepes minőségi úton haladtunk. Miközben a kisebb kátyúkat kerülgettük. Megcsodálhattuk a minket körbe vevő tanyavilágot. Út közben megkérdeztem a gyerekektől, hogy mennyire tetszett nekik az este. Nem azt felelték, mint amire számítottam. Panaszkodtak, hogy rosszul aludtak. Semmibe nézték őket a többiek és épp, hogy csak kaptak valami ennivalót, végül még azt is kifogásolták, hogy egy tölgyfa volt az illemhelyük. Vajon mitől lettek ilyen elkényeztetettek a gyerekeim! Emlékszem 1944 nyarán egy erdőben harcoltunk németekkel. Lőszeren és puskán kívül semmilyen más felszerelésünk nem volt! Még ruhánk sem! Gallyakból meg levelekből készítettünk magunknak különböző ruhadarabokat. Bogarakat illetve kisebb emlősöket ettünk! A WC papír helyet, levelet használtunk!
Amikor elértem a történetemben ehhez a részéhez mindkét motor pufogni kezdett s leálltak. Tudjátok mi volt a baj! Kifogyott a benzin! Amikor legutóbb tankoltunk akkor nem számoltuk bele a motoros kalandunkat.
Mint férfi megint kezembe vettem az irányítást. A legközelebbi tanya felé indultam, hátha tudnak segíteni nekünk. Szerencsémre rendes emberek voltak az ott lakok. Ám sajnos benzinűk nem volt, de kölcsön adtak nekünk négy lovat. S meg mondták, hogy hol van a legközelebbi benzinkút, illetve még azt is, hogy annak a közelében van a Hembt farm s ott tegyük le a lovakat.
A kis családom elképedt fejet vágott, amikor visszatértem a lovakkal. A farmer segített a motorokhoz kapcsolni őket (1 motorhoz 2 ló) s a nagy hálálkodás után folytattuk utunkat!
Néha felálltam a motorra s ostort csattogtatva kiabáltam. Bevallom nagyon, élveztem. (Később találkoztam az újságban egy erről készült képről, a fő cím pedig így hangzott: őrült Rómaiak a tanyákon)
Néhány órán belül megérkeztünk benzinkúthoz. Tankoltunk, leadtuk a lovakat a megfelelő tanyán s utána, folytattuk utunkat.
Szürkületben megérkeztünk az úti célunkhoz. A tábor neve egy nagy táblán állt a bejárat mellett. Louie-ék amikor elolvasták szinte sírtak. A feleségem pedig a kezével fogta a fejét, és közben jobbra-ballra forgatta. A tábor neve 4 szó volt. Második világháborús katonai tábor.
A tábla alatt könyörögtek, hogy mennyünk haza. Rengeteg dolgot ajánlottak fel nekem cserébe ha nem tesszük be a lábunkat erre a helyre! Mindig hoznak nekem sört ha a fotelembe terpeszkedek, nem kel füvet nyírnom egy évig. Ezekhez hasonló ígéretekkel próbálkoztak. Én mindre azt feleltem, ha idáig eljutottunk, akkor nem megyünk már vissza! Én vidáman reményekkel telve léptem át a küszöböt. A többiek pedig búsan követtek.
Reggel volt a sorsolás, hogy ki melyik táborba került. Szerencsére a feleségem meg én az amerikai csoportba kerültünk. Viszont a fiaim németek lettek.
Nagyon élveztem a tábort! A francia frontot történt egyik eseményt játszottuk újra. Tankokon ültünk, kocsin szállítottak, sőt egyszer még helikopterrel is repültem. Az elejétől a végéig sütött a nap (kivéve egy délután akkor esett az eső)! Este mindig mulattunk reggel meg támadtunk. Feleségem egy apáca ápoló szerepét töltött be. Én gyalogos katona voltam a fiaim szinten csak ugye bár ők a másik oldalt. Emiatt keletkezett sok szép közös emlékem a kölykökkel.
Bár Louie most is saras lett, de arról nem én tehettem. Megcsúszott a dombtetején és legurult. Én kergettem fel a dombra, de nem én löktem le (bár igaz, hogy egy kicsit bökdöstem a puskámmal).
Teljesen átéreztem a hangulatot. A csatatéren igazi Rambo voltam! A tábor végén ki is tüntettek, mint a leghősiebb katona. Ám a család büszkeségét beárnyékolta Louie. Ő is kapott egy kitüntetést. A legrosszabb katona díját kapta. Megint szégyenbe hoztak…
A díj átadás után a kedélyem szomorúvá változott. Tudtam, hogy ezzel vége van ennek is. Nagyon sajnáltam, jobban élveztem, mint az észak és déli háborúkat. Persze a gyerekek alig vártak az utat haza felé. Nem tudják ők, hogy mi a jó móka. Másnap Bepakoltunk és elindultunk haza felé.
Útközben láttam, hogy az a farmer, aki kölcsön adta nekünk a lovait a traktorja mellett szentségelt s párszor bele is rúgott. Mivel segített rajtunk odamentem hozzá és megkérdeztem, miben tudok segíteni. Megtudtam, hogy elromlok a traktorja.
Gyorsan belemásztam a gépezetbe s hamar megjavítottam. A gazda nagyon hálás volt. Sőt túlságosan is. Hálája jeléül nekünk akart ajándékozni egy póni csikót. Én egyből elkezdtem tiltakozni. A feleségem is mellém állt. Ám a gyerekek követelték! Azt mondták, jár ez nekik, a tábor után! Már majdnem megmutattam, hogy mi jár nekik, de szerencséjükre a feleségem lenyugtatott.
Végül elhoztuk a pónit egy ló szállítóval, amit a farmer adott kölcsön. Úgy adta oda nekünk a szállítóeszközt (s ezért is fogadtuk el a patást), hogy majd a tél után eljön érte, s ha nem kell nekünk a póni, akkor magával viszi.
Ez alatt az idő alatt a gyerekek rájönnek, hogy milyen nagy felelősség is az állattartás. Többet nem fognak zaklatni mindenféle házi állat miatt.
A kocsim is kész lett a szerelőnél. Annyira hiányzott nekem a ragadós ülése a mozgó műszer fala és a fura hangok a motorháztető alól!
Estére haza is értünk. Gyorsan eldicsekedtem a szomszédoknak a kalandjaimról, majd este mirelit pizzát ettem s lefeküdtem aludni.
Sziasztok!
Sajnos nem tudtam írni nektek, mivel annyi más dolgom akadt mostanában. Meló, kerti dolgok (ilyenkor úgy utálom a fákat! Az össze levelet az én kertembe hullatják le! Olyan, mind, ha összeesküdtek volna ellenem! Persze nekem kell össze szednem mindet… jellemző!) ezek mellet rám hárul a kedvenc fiam oktatása is. Louie-val kell tanulnom, mert nem megy neki a történelem meg a földrajz. Manapság milyen ócska könyvekből tanul az ifjúság. Egyszer nem említenek meg a történelem könyvekben!
Most nem is ez a fontos, hanem az, hogy jövő hét elejére kirakom a nyár befejező részt! Így ősz közepén már kezdem rosszul érezni magamat, hogy még mindig a nyárról beszélek.
Haladtunk tovább utunkon. Mellettem Louie ült testét szinte ellepték a bőröndök.
Néha poénból hirtelen elrántottam a kormányt jobbra majd nagy lendülettel balra. A fiam ordibált, hogy hagyjam abba. Én jól szórakoztam rajta, de sajnos a feleségem véget vetett a mókának a szavaival.
Jó pár órával később hatalmas motor dübörgésre lettem figyelmes. Egyre közeledtek, s a vissza pillantótükörben megláttam egy tucatnyi motoros punkot.
Közelebb érve, hallottam ahogy rajtunk élcelődnek, majd hirtelen egy ostor csattan a motorom mellett és ők nagyot röhögnek! Erre annyit mondtam nekik:
-Nagyon kemények vagytok az ostorral! Bárcsak a motorozás is ilyen jól menne! Sose kapnátok el engem! Mert én vezettem már 24 órán keresztül, ágyúgolyókat kerülgetve!
Erre a fő suhanc mérgesen vissza szólt:
-Mit beszélsz vén tata! Ha elkaplak kitépem a nyelvedet! Versenyt, versenyt!
A többi társa is elkezdte kántálni, hogy verseny, verseny!
– Hát jó legyen! Mi a cél?
– A föld út végén lévő város!
Oda szóltam Louie-nak:
-Kapaszkodj az anyád rózsaszín táskájába!
Megbőgettem a motort, s letértem az útról! Feleségemen kívül mindenki követet! Rövid pillanatra láttam feleségem mérges arc kifejezését. Utána már csak a nagy porviharban kitűnő vad motorosok állatszerű fejeket láttam.
Száguldozás közben üldözőim, kurjongattak s nekem úgy tűnt, hogy szinte egymással is versenyeznek nem csak velem, előzgették egymást, letolták társaikat az útról.
Egyre közeledtek felénk, szinte éreztem a leheletüket a nyakamban. Ám kezdet megváltozni az út szerkezete. Apróbb, illetve nagyobb kavicsok, lyukak jelentek meg rajta. Hála a jó manőverezési képességemnek (ami kellet is mert körülbelül 100kilóméter/órával gurultunk) Kezdtek lemaradozni, felbukni. Egyik kőtől eset, másik egy lyuktól borult fel.
Egy szó mint száz miután elhagytuk ezeket az akadályokat már csak hárman követtek.
Fiamnak még ekkor is le föl ugrált a szemgolyója. Ugyanis az apró kövek néha szinte kirepítették az oldal kocsiból! Ám szerencsére nem esett ki (szerintem ezt a nagy súlyának köszönhette)
A sima egyenes szakaszon kezdtek közeledni felénk! Hirtelen megpillantottam egy kidőlt fát ami eláltat az utat!
Halottam mögülem a banda vezér örömteljes hangját:
– Ezt meg szívtad öreg! Innen nincs kiút!
Magamban tudtam mi a teendőm, át kell ugratnom. Szememmel, helyet kerestem, olyan kis réseket ahol kevés az ág, gally. Louie szinte már imádkozott, hogy álljak meg. Majd megosztottam vele a tervemet. Ekkor új imába kezdett, azt kérte a mindenhatótól, hogy ne haljunk meg.
Megleltem a megfelelő helyet.
– Úgy sem mered papi! Kiáltották hátulról.
– De igen! Rajtam nem fog ki semmi! Mert egy veterán vagyoooooooooook!
A mondat közepétől már repültük át a fa törzsét! Gallyak ütötték arcunkat, Louie sikított, de túl éltük! A földet érés megrázott minket, Louie majdnem elejtette a táskákat. Kissé elszabadult a jármű, tekergőzött mint egy kígyó. Ám tudásom miatt hamar fölé kerekedtem. Amikor egyenesbe tettem a motort, fiam így szólt:
-Wow apa! Csináljuk meg még egyszer!
– Ez az én fiam! Megsimogattam a fejét.
Leráztuk őket. Kérdeztem kérdően magamtól. Majd láttam, hogy már csak a vezér motoros üldözött. Szeme mint a vörös láva, szinte kifolyt s égetett a tekintete.
Közel volt a cél, már láttam a város határt jelző táblát. Kergetőnk messze volt, nem érhetett utol.
Nyertünk! Elengedtem a kormányt s kezemet a magasba emeltem! Halottam ahogy káromkodik mögötte a vesztes.
Majd beállt mellém s így szólt :
…..
Másnap reggel hátunkra vettük táskáinkat s be hajítottuk a kocsiba. Indulásra készen álltunk.
Viszont nem jutottunk messzire. Körülbelül egy óra kocsikázás után a drágám lebetegedett, s nem volt hajlandó el mozdulni a helyéről.
Neki álltam szerelni a sztráda mellett a leálló sávban. Ez mindig olyan megalázó! Mindenki dudált nekünk, illetve néha be is szóltak! Ilyesmiket mondta, hogy ”ezzel a tragaccsal veszélyes útnak indulni” aztán nevettek! Nem is tragacs a kocsim! Na jó ráférne egy mosás, fényezést pár csavar meg húzása, de akkor is jó kis autó ez! Szóval szerelgettem, de a kevés szerszámom miatt(ami egyre kevesebb lett mert pártat eldobta az olyan kocsik felé akik beszóltak nekem) felhagytam vele. Nem volt más választásunk, elkezdtük tolni a járgányt egy autószerelő műhely felé(remélve, hogy találunk egyet). A legkiesebbik fiam Tomi kormányzott.
Szerencsénkre pár kilométer után találtunk is egy helyet. Betoltuk oda( igazából már csak én toltam) s nagy lihegések közepette közöltem a fiamnak, hogy húzza be a kéziféket. Erre ő azt felelte már ezt akkor megtette amikor elkezdtük tolni! Húú.. ekkor nagyon ideges lettem! Ordibálva elkezdtem kergetni a kocsi körül! Ám szerencséjére nem értem utol, mert nagyon fáradt voltam. Jó pár óráig nem is mert a közelembe jönni! Gyerekek, csak a baj van velük…
A szerelő megállapította, hogy a kocsi elromlott (sóhaj… milyen okos ember). Aztán eltűnt a motorháztetőben. Addig a többiek kifújták magukat én meg duzzogva ültem. Nem hiszem el, hogy be húzta a kéziféket! Bár ez megmagyaráz pár dolgot. Amikor neki álltunk a kocsi tolásának azt hittem, hogy elgyengültem mivel nehéznek éreztem. Ezek szerint nem velem volt a probléma.
Nagyából fél óra múlva megjelent a szerelő s közölte csak egy hét múlva tudja megjavítani a kocsit. Mivel be kell szereznie pár alkatrészt hozzá, ám nem tud elmenni mert sok a dolga akad mostanában.
Erre elkezdtem neki magyarázni, hogy nekünk mennyire fontos, hogy ma megszerelje a négykerekűt! Hosszú ordításos tárgyalások után megegyeztem vele.
Olcsón biztosított nekünk két motort, oldal kocsival...
Sziasztok!
Tudom-tudom régen írtam. Már régebben le akartam írni, hogy mostanában hogyan éldegélek ám sajnos a drága feleségem mindig itthon volt. Ez mennyiben akadályozott azt kérditek? Csak annyiban, hogy megint el vagyok tiltva a géptől. Szerinte túl sok órát pazarolok az internetre. Ez felháborító! Miért baj az ha, valaki hajnal 1 körül fel kell az ágyból és meg nézi, hogy hogyan állnak a letöltései? Szerintem ez normális dolog!
Egyszer elment vásárolni, akkor írni akartam, de balszerencsétekre pont abban az időpontban játszotta a Green Bay Packers a nyitó meccsét! Azon ott kellet volna lennem! Úgy értem a játékosok között! Megtaníthattam volna nekik az Anderson vezér cselt! Csak az a baj, hogy eddig még 1 levelemre sem írtak vissza. Biztos az a szenilis postás, elfelejtette kézbesíteni! Szavamra, nehéz manapság jó munkaerőt találni! Mellesleg idén a Green Bay-t a döntőbe várják a szakemberek! Remélem én is ott leszek velük együtt(ha nincs más kiút akkor nézőként, s majd megpróbálok lemászni hozzájuk)! Ám ahhoz, hogy ez sikerüljön nekik, jobban kéne védeniük a center! Bezzeg az én időben amikor fürge léptő Andersonnak hívtak! Akkor más volt minden! Értem rajongott az összes nő, illetve a csapat edzők is! Aztán jött a háború, de ez egy hosszú történet.
A nyaram végére vagytok kíváncsiak gondolom. Mi aztán kirúgtunk a hámból!…
Közeledett a nyár vége, ez a gyerekeknek a suli kezdetét jelentette nekem meg az észak-dél tábort!
Amit minden év augusztusában rendeznek meg. Folyamatosan ide járunk! Már az év elején bejelölöm a naptárba ezt az idő pontot.
A tábor lényege annyi, hogy 5 nap alatt újra játsszunk egy csatát az észak és déli amerikai háborúból! Nagyon élvezem! Imádom eltiporni az ellenfeleket! A kölyköket általában a déli oldalhoz iratom be. Nekik is jó így, sátorozhatnak külön a szüleiktől és nekünk is jó, mert, hát …jó.
Idén máshogy alakultak a dolgok. Amikor bejelentettem, hogy 1 hét van hátra a táborig Louie és az öccse őrjöngeni kezdtek. Hisztiztek, hogy nem akarnak megint ide menni! Szerintük őket mindig megalázzák ott főleg én! Louie ezt az állítását egy tavalyi esettel támasztotta alá. Miszerint én tavaly végig görgettem őt a sárban! Mondjuk én ilyenre nem emlékszem, igaz ami igaz kicsit meglöktem és ő a sárban landolt, de ez a két dolog még sem ugyan azt jelenti! A nagy fantáziájával fel nagyította a történetet! Nem is tudom kitől örökölhette, illetve kitől látta ezt a rossz példát!
Elkezdtünk veszekedni, sajnos Ora is a gyerekek pártját fogta(jellemző a feleségem is elárul..)így gyorsan keresnünk (illetve csak nekem) kellet egy másik úti célt a nyár lezárására.
Nagy nehezen rátaláltam egy másik táborra. Úgy gondoltam mivel leszavazott a saját családom (ez a nagy összetartás… bezzeg ha én mertem volna ellent mondani apámnak. Hú, bele sem gondolok mit tett volna velem) ezért nem árulom el nekik milyen utat találtam a családi nyaralás gyanánt. Azt mondtam válasszanak az ismert és az ismeretlen között. Ők inkább az ismeretlennél maradtak. Úgy vélték bármi jobb lehet a szokásos kín tábornál.
Bár ezt szerintem megbánták, amikor fel röhögtem a választásuk után...
Sziasztok!
Bocsi, hogy eltűntem pár hétre, de mozgalmas kalandokat éltem át!
Hú durván végződött a nyaram az biztos. A szokásos nyári táborba akartam menni a családdal de elnéztem a dátumot! S el lettem tiltva a géptől is mert a drága feleségem kicsit bepipult!
Az a baj, hogy most nem tudok írni, majd amikor asszony elmegy a nagy bevásárlásra akkor mindent meg osztok veletek!
Addig is bírjátok ki! Sírjatok a suli miatt! Éljetek, úgy mint én! Akkor lesz belőletek valaki!
Pá!
Sziasztok!
El sem tudjátok képzelni, hogy milyen szörnyűség történt velem! Nem elég, hogy emiatt a rohadt időjárás miatt rémesen fáj az összes háborús sérülésem, még a fiam is kibabrált velem. Louie három nappal ezelőtt haza hozott egy papagájt. Azóta egy percet sem aludtam a szemét dög miatt. Valamelyik haverja elutazott külföldre a papagáját meg persze lepasszolta Louie-nak. Nem is értem ezeket a mai fiatalokat. Azt hiszik mindent megengedhetnek maguknak! Hát úgy nézek én ki mint akire rá lehet sózni egy állatmenhelyet?! A legjobban az bánt, hogy meg sem kérdeztek és amikor ki akartam nyitni a kalitka ajtaját, hogy szabadon engedjem szerencsétlen madarat Ora akkorát csapott a kezemre, hogy még most is megtalálható rajta a szívárvány minden színe. Nem értem miért volt olyan mérges hiszen én csak meg akartam szabadítani szegény foglyot a rabságból és ha így nézzük akkor tulajdonképpen ez egy hősi tett, úgyhogy kitűntetést érdemelnék érte, nem pedig leszidást. Egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy mi olyan nagy szám abban a szárnyasban. Mindenki egéz nap neki gügyög. Ora még énekel is neki, persze csak akkor ha én már elkezdtem nézni a kedvenc háborús filmemet. Mondanom se kell, hogy a legrosszabbak az éjszakák. Egészen éjfélig csipog az a kis szörnyeteg, s hajnalban kezdi újra. Akárhogyis mostanra nagyjából hozzászoktam az alvás mentes élethez sőt ahhoz is, hogy még a saját lakásomban sem pihenhetek nyugodtan. Végülis nem izgatom meg idegesítem magam rajta. Úgyis csak három napot kell már kibírni annyit meg fél lábon állva is túlélek. Hiszen ha egy háborút túléltem akkor nem hagyhatom, hogy éppen egy semmirekellő papagáj intézzen el! Egy szó, mint száz már beletörődtem a sorsomba. DE az imént Louie öccse bejelentette, hogy a jövőhéten egy aranyhörcsög érkezik. Na ez most kiverte a biztosítékot...
Sziasztok
Ez a meleg idő nem akar eltűnni! Pedig még indián eső táncot is jártam, s mi lett az eredménye! A szomszéd kiröhögött. Jellemző! Az a bugyuta patológus nem is meri az ősi szokásokat. Na mindegy…
Ez a meleg már kezd a napi életem rovására menni! A kocsim vize rendszeresen fel fór! Mezit láb ki sem tudok menni a házból az újságért, mert a beton átalakulóban van egy láva folyammá. Louie annyira izzad, hogy nincs az a dezodor ami le tudná őt győzni! – Ráadásul a fogyókúrát jól bírja, túl jól! Azt hiszem körbe kell néznem majd a szobájába.-
A növényeink kezdenem ki száradni. A feleségem meg teljesen elfárad a gondozásukban.
Ráadásul tegnap kijelentették, hogy áram és víz korlátot vezetnek be!
Ekkora pofátlanságot! Haza megyek és nem élvezhetem a 3 ventilátor hűs szeleit! Mint ne mondjak nem igazán foglalkoztam ezekkel a korlátozásokkal! Emiatt este áram nélkül maradtunk…
Rájöttem, hogy központilag szabályozzák. Ha el érsz egy bizonyos áram mennyiséget akkor lekapcsolnak a hálózatról! Vagy valahogy így működik. Szép kis világ ez mondhatom! Ezért fizetek én adót!
A víz korláttal nem igazán foglalkozok, azt csak a drága feleségemet zavarja, meg a növényeit. Remélem egy-kettő kipusztul! Lassan már nem házban élek hanem egy erdőben!
Remélem ti jól szórakoztok nyáron. Ha van medencétek akkor léci hívjatok meg minket! Cserébe hm… mesélek háborús történeteket!
Üdv!
Mostanában elég melegek a nappalok s az éjszakák is. Gondolom ez felétek is így van. Vajon miért fűt ennyire a nap? Kinek kell ennyire meleg idő! Komolyan mondom egyszer ez fog engem megölni!
Ma is egy szál gatyában mászkáltam otthon a meló után. Bele telepedtem a kényelmes bőr fotelembe s bámultam a tv-ben valami unalmasa műsort. A film hatására teljesen be aludtam. Mikor felébredtem gondoltam iszok egy sört. Akkor már elég szomjas voltam. Fel akartam állni de a szék nem engedett el! A nagy melegben hozzá tapadtam! Ez nagyon felidegesített! Minden erőmmel azon voltam, hogy ki tudjak szabaduljak a fogságból. Hamarosan sikerült is! Ám a rövid örömömet hasogató fájdalom váltotta fel. Egyszerűen fogalmazva a fotel leepilálta a hátamat! Pár perc múlva a szomszéd is becsöngette, érdeklődőt mi volt az a nagy ordítás. Valamit füllentettem neki, azt hiszem azt, hogy a lábamra ejtettem a vasaló vagy valami ilyesmit. Az igazat nem mondhattam meg neki, nagyon ciki lett volna.
Fenébe a meleggel! Mondjuk nem ezek a napok életem legforróbb órái.
Emlékszem 1943-ban -azt hiszem akkor volt- a sivatagban koptattam a cipőmet. Ott olyan nagy volt a hőség, hogy szinte már grill csirkének éreztem magam! Mit ne mondjak elég jó vágású pirított csirke voltam! De most nem ez a lényeg. Abban a pár hétben délben szinte majdnem mindig 45 fok volt! Egy némettel sem találkoztunk. Szerintem vagy elmentek vagy a sivatag bekebelezte a ropogósra sült testüket. Igen és meglocsolta őket egy kis szósszal is hm…
ŐŐŐ… Kicsit elkalandoztam! Az igazat meg vallva nagyon éhes vagyok most. Megyek is eszem valamit.
Sziasztok
Remélem jól telik a nyaratok! Nekem eddig a szokásos életem fut tovább. Még nem tudtam kivenni a szabadságomat. No nem baj ami késik nem múlik!
Tegnap voltunk a családdal vízi parkban. Azok az árak! A belépőre elment 1 heti fizetésem! Azt mondják a nagy család áldás, jobb ha tőlem tudják, ha családi program van akkor maximum átok!
Tudjátok mik voltak a legdrágábbak? Az étel árak! Azok ám a pénztárca kizsebelő mókák! Egy hamburgere 500 Ft volt! S mi volt benne! Vékony husika pár nyúlnak való eleséggel körbeölelve! Ez nekik hamburger! Az igazi az átáztatja a szalvétát, a vastag zsíros, fűszeres hús kényezteti a nyelvedet! Ráadásul a gyomrod azt mondja az utolsó falat után, hogy aaa…
Ezt leszámítva egész jól szórakoztam. Főleg amikor ágyú golyót ugrottam a medencékbe! S a nők sikítozva menekültek a medence széléről, mivel vizesek lettek(nők… ki érti őket). A hullám medencében újra élhettem azt amikor nagy viharban lelőttek a gépemet s hatalmas hullámokkal farkas szemet nézve elúsztam a legközelebbi szigethez (ami kb. 4 kilométerre volt). Ám a kedvencem a nagy csúszda volt, ahogy száguldoztam egy kék csőben és a végén a nagy csobbanás. Igen ez való nekem! Kivéve a gatyámnak ami a napvégére eléggé kikopott.
Mellesleg kiderült, hogy Louie-nek fogyóznia kell( beszorult a gyerek csúszdába).
Nehéz időszak elé nézek a fogyózás miatt. A fiam pár nap múlva teljesen ki fog borulni. Még szerencsém, hogy jövőhéttől kezdi el( nyugodtan nézhetem meccseket)
Hali emberek!
Képzeljétek tegnap voltam az AMTATA-val lő gyakorlaton! Volt ott minden pisztoly, puska s veszélyesebb dolgok. Ép nyúlni akartam a pisztolyhoz amikor valaki üvöltve felém rohant s a földre rántott! A lőtér vezetője volt az. Hisztérikusan el kezdte ordítani, hogy én nem kaphatok fegyvert! Úgy tűnik még nem heverte ki azt a mi pár hónapja történt...
Egy szép szombat délelőtt vidáman pattantam be a kocsimban. Vígan pöfékelve kerülgettük a kátyúkat az úton. Majd megérkeztem a lőtérre. A többi társamhoz csatlakozva szinte bevettük azt a pár hektáros füves helyet.
Fegyver osztásnál ki akarták szúrni a szememet egy kis pisztollyal. Dühösen néztem a srácra. Erre meg kérdezte tőlem, hogy milyen fegyverhez értek. Válaszként elkezdtem mesélni neki a második világháborús sztorijaimat. Éppen kezdtem már belemelegedni amikor közbevágott a horkolásával! – Neveletlen egy kölök volt- Hát gondoltam akkor önkiszolgálás van. Körbenéztem s meg találtam a nekem való fegyvert. Egy Panzerschreck -páncéltörő rakéta, válról indítható-volt az. Gyönyörű darab volt. Fényesen csillogott ám még is férfias volt. Hát igen, sajnos a németek precíz dolgokat tudtak tervezni, gyártani. Néha meg is gyűlt vele a bajunk.
Szóval a többiek a kis fegyvereikkel lövöldöztek céltáblákra. Mikor mint ki lőttek az utolsó golyójukat hangosan el kiáltottam magam. Ilyesmit mondhattam:
– Ez nektek fegyver! Ne nevettessetek!
Majd vállamra kaptam az én fegyveremet. Erre páran visítottatok mások fedezékbe ugrottak. Egy két ember le akart beszélni a lövésről, de én nem hallgattam rájuk. Célra tartatom s meg húztam a ravaszt.
Ám valami rosszul sült el. A rakéta nem a célra tartott hanem a nyitott ablak felé. Pár másodperc múlva nagy robbanással földet is ért. Később kiderült, hogy a lőtér vezetője volt a kocsi.
Remélem pár hónap múlva elfelejti ezt az esetet. Szeretem ezt a lő pályát.
Sziasztok!
Újra itt vagyok! Szinte látom, mosolyotokat, amikor ezt olvastátok!
Sok minden dolog történt, e röpke egy hónapban. A fiamat, Louit elkezdtem edzeni! Én mondom nektek, nagyot csalódtam! Három-négy fekvőtámasz utána halálán volt! Úgy izzadt mint én, amikor közöltem a feleségemmel, hogy vettem egy új tévét ami a fél fizetésembe került! Tudjátok a vb-re jó tévé kell!
Ráadásul azt hiszem fulladozott is közben! Ekkor hagytam pihenni pár percig, majd futtatni akartam. Az utca sarkáig jutott, ott aztán kidőlt s elaludt. Komolyan mondom, lehet apasági vizsgálatot kérek! Az én gyerekem nem lehet egy ilyen tohonya! Ráadásul ostoba is! Év végén három kettes hozott! S képes volt rám fogni! Azt mondta azért nem tanult mert én kifulladásig edzettem vele!
Ilyen szemtelen kölyköt! Jól meg is büntettem! Két hét szobafogság, ráadásul egész nyáron ő fogja nyírni a füvet!
Képzeljétek! Ujjúbb amtata küldetésem lesz! Csak ennyit mondhatok el nektek a többi titok.
Ráadásul nem sokára ujjúbb fellépésünk lesz. Nagyon sokat gyakorolunk rá. A helyi nyári fesztiválon lépünk fel.
Üdv!
Hát sajna nem úgy alakultak a dolgaim ahogy terveztem. Szóval kicsit elkésve, de folytatni fogam a család életét. A napokban esetleg holnap várható már úgy begyedzés.
Kellemes nyara kívánok nektek!
A szerkesztő
Sziasztok
Úgy tűnik valamiért a blog nem tette ki az utolsó bejedzésemet.
Ami arról szólt, hogy bizonyos okok miatt ennek a hónapnak a végéig sajnos nem tudom tovább folytatni Andy Anderson életének a közzé tételét.
Remélem a következő hónapban vissza térték majd a mi szeretet s mogorva veteránunkhoz :)
Addig is, mulassatok jól, élvezzétek az életet.
Üdv: Szerkeztő
Sziasztok
Múlt hét pénteken kis híján nyakamat törtem! A legkisebbik fiam Tomi megint szanaszét hagyta a játékát! Az egyik akció hős babáját a lépcsőnél találtam meg a lábammal! Fogalmazzunk úgy, gyorsabban le értem a lépcsőn…
Fájlalva a hátsómat azon gondolkoztam, hogy rólam miért nem gyártottak akció figurát? Nem vagyok elégé jó neki? Rövid idő után rájöttem az lehetett az ok, hogy én nem szerepeltem semmilyen akciós filmben! Pedig szerintem megérdemeltem volna! Majd ezen valahogyan változtatok.
A munkám a szokásosan telt. Már nem bírom sokáig! Lassan megőrülök, egy kerékkel kevesebb lesz, nem leszek tisztában az elmémmel!
A főnökömnek is szemet szúrt ez(no meg a legutóbbi akcióm a légi riadós) meg kért mennyek el az üzemi pszichológusához!
Remek lesz, imádom az agytúrkászokat! Kutakodnak a fejembe régi sérelmeket, rossz emlékeket hoznak elő s amikor mér sír az ember akkor közlik semmi baj ezt értünk tették!
Szerencsére jó elfoglaltságaim vannak a munka után, amik pihentetnek. Hétfő és csütörtök próba. Kedden szoktak lenni az AMTATA találkozok utána általában meccset nézek és böfögök, szóval lemegyek disznóba. Péntekem az változó. Eddig szerdán nem volt programom. Ám ennek vége ettől a héttől! Mostantól szerda lesz az a nap amikor a fiamból erős férfit faragok! Kezdetben egy kis futás lesz majd fekvő támasz és felülés. Már annyira izgatott vagyok! Kíváncsi leszek a fejére amikor közlöm neki a jó hírt!
Képzeljétek, idén volt élősszőr AMTATA (amerikai tartalékos találkozó) majális!
Annyira jó volt! Az egész családomat elvittem. Volt ott minden jó! Zenekar(régi számokat játszottak), ugráló vár(2 világháborús csata helyszínt ábrázolt, majd nem én is bementem, de a jegyszedő nem engedett be…) sok étel, ital meg családi vetélkedőkön is részt letehett venni! Természetesen mi is beneveztünk! Utólag meg bántam.
Három fő tett ki egy csapatot. Ora,Louie és én mentünk. Volt zsákban ugrálás(Louie már az elején elesett ,vesztettünk) Karika dobás( istenem, csak én tudtam célozni szintén utolsók lettünk), kötél huzás(mivel a fiam jó húsban van így nehéz ellenfélnek bizonyultunk, de közép tájt sajnos itt is kiestünk) családi foci meccs( no comment...) s végül pite evés verseny(na ezt meg nyertünk, bár kicsit rosszul éreztem magamat, ilyen díjat nyerni).
Anyák napja kellemesen telt... Mi a! Ora, mit csinálsz! Azt ne pakold el! Tudom tudom meg ígérte, hogy el rakom...jó , de... igen drágám tudom.... tudom féléve ígértem, de... szívem!
Bocsássatok meg, búcsúzok, meg kell védenem a cuccaimat! Anyák napjáról majd máskor mesélek.
Pá
Üdv néktek!
Végre eljött a péntek! Olyan boldog voltam ezen a héten végeztem a melóval!
Ezt nem bírom már tovább! Valaki levehetné a terhet a vállamról! Annyira fáradtan jövök általában haza, hogy csak tévézni van kedvem, illetve aludni. A próbákon is folyamatosan rosszul játszok.
Pénteken családi mozink volt! A feleségem elcipeltetett a kölykökkel! Tudjátok mi a legrosszabb! Amikor meglátják a büfét! Apu vegyél ilyen italt, meg azt a rágcsálni valót! Egyszer mondanák nem kérek semmit!
A titánok harcát néztük meg. Nem 3D-ben, minek nézett engem az eladó csaj milliomosnak?
Annyira nem volt nagy durranás, szerintem közepes minőségű film. A története a szokásos, baj van, s kell egy hős aki kihúz tömérdek embert a csávából. A poénjai mind régiek voltak, amiket már számtalan filmben és sorozatban is elsütöttek. A ”poénos jeleneteket” állatában síri csöndben nézte végig a közönség, esetleg egy -két halk kuncogás hallatszott. Lehet élveztek, vagy csak annyira szánalmas volt számukra.
Amikor volt az a csata jelenet a skorpiókkal ott lehet én voltam béna de harc közben azt hittem, hogy 1 skorpióval harcolnak, majd a vége felé rájöttem, hogy kettővel. Szerintem nekem, azért nem tűnt fel, mert mindig ide-oda repültek az emberek s kissé követhetetlen volt. Komolyan olyan volt, mintha nem is tudom repülő kiképzést kaptak volna! A legidegesítőbb azt volt, hogy mindegyik úgy sikított mint egy lány amikor megsérült, elhalálozott. Na picit bele kezdtem a szinkron hangokba is, Akkor most kitérek erre. Elég jó hatást keltet azt, hogy ilyen szépen hangsúlyozták a szavakat, meg hogy régiesen beszéltek. Viszont nem igazán volt terjedelmes, nem igazán erőltették meg magukat az írók. A főhősöknek (de másnak sem) nem álltak jól az akció mondatok. Mivel silányak voltak. A színészi teljesítményéről nem is beszélve. Általában csak 1-2 arckifejezést használt. A kedvence volt a férfias kemény tekintet. Amin lehet úgy tűnt, hogy milyen menő de nem volt az…
A többiek sem alakítottak nagyot.
Zeusznak a ruházata nagyon szemet szúrt nekem! Amikor megjelent a földön, tisztára úgy nézett ki, mint Mózes. Már hirtelen azt hittem, hogy rossz filmet nézek! Ez nem élősszőr fordult elő a film közben! Mentek a sivatagba és dzsinnekkel találkoztak? Nem vagyok olyan jó az ókori mitológiában, de Görögországban voltak dzsinnek?
A Zeusz logikáját sem értettem. Röviden parancsot adott, hogy pusztuljon a város, majd segít azoknak akik elindultak megmenteni a várost. Ez körülbelül olyan lenne mintha a rendőr elfogna egy bűnözött, majd ki akarná szabadítani!
Az összes állatot, ami meg jelent a filmben az katasztrofális volt! Nem illetek bele a történetbe! Zeusz például át tudod változni egy Amerikában őshonos sassá(ami Amerika jelképe is a Fehér fejű réti sas…)! Ezen felül egy ló aki megjelenik az egy fríz ami Hollandiából származik(ezt már csak kötözködésként említem mert drága volt a jegy).
Még egy hiba, ha jól emlékszem a filmben is azt mondták, hogy aki a kígyós csajra rá néz a kővé dermed. Hát ez nem így történt egy alaknál...
A rendezés sem nyerte el a tetszésemet. A fő gonoszt a hatalmas Hádészt az alvilág rettenthető urát úgy ábrázolták mint egy megkeseredett öreg embert. A többi isten előtt kissé görnyedve nehézkesen húzva a lábát jelent meg. Mintha sok súlyt aggattak volna rá. Emelet megalázkodva beszélt. Szerintem ez nem méltó egy ilyen hatalmas istennek! Még ha csak meg is játszotta magát. (Ezzel szemben az embereknél úgy jelent meg mint a leghatalmasabb isten).
A fő csata jelenet élvezhető volt, bár igazából nagy harcnak nem nevezném. A film elég rövid lett. Mindössze csak 106 perces, ami elég kevésnek tűnt számomra. Egy két szálat a történetben el is hanyagoltak emiatt a rövid idő alatt. Ilyen volt a szerelmi szál, jó nem szeretem a csöpögős filmeket, de azért ez nevetséges volt( volt szerelem de csók Nem!).
Viszont az animátorok remek munkát végeztek! Gyönyörűek voltak a hátterek helyszínek, harcok. Bár szerintem a szereplők egész végig egy kék vászon előtt játszottak de ezt már úgy is meg szokta főhősünk az Avatár miatt. A film vége elég furán zárult számomra.
Összegzésként: Nézhető film, bár a karakterek nincsenek annyira kidolgozva. Kicsit siettek a történettel, hosszú részeket ugrottak át. A hanghatások jók voltak a zenére nem emlékszek, de biztos volt.
Közepes film, sajnáltamra a jegy árát. Nem hinném, hogy kapna valami díjat maximum az ellen Oszkárt.
Legalább a gyerekek élvezték. Én vissza akartam követelni a pénzemet! Erre a biztonsági őrök kidobtak… Pedig nem is voltam durva csak picit hangosodtam és lóbáltam az öklömet.
További jó hétvégét nektek, sziasztok.
Helló!
Hogy vagytok emberek? Én egész jól. Ma bombariadó volt a cégnél ezért korán haza tudtam jönni. Ép ettem a fánkomat őőő..(lehet, hogy a főnök olvassa a blogomat? hm....) a lábammal mi közben a kezemmel serényen dolgoztam! Amikor hirtelen megszólalt a riasztó! Én azt hittem, hogy légiriadó van! A katonai reflexem miatt gyorsan elhajítottam a fánkomat, egy vas pad alá futottam! Ám közben magamhoz vettem egy tűzőgépet. Amikor már elég közel voltam, úgy gondoltam, hogy bevetem magamat az asztal alá. Ugrás közben tűzőkapcsokat lövöldöztem az ég felé (szépen bele is álltak a plafonba), majd tigris bukfenccel beérkeztem az óvóhely ként kiszemelt asztal alá, s ott azt kiabáltam, hogy:- Nem kaptok elélve!
A műsorom után szóltak a többiek, hogy ez nem légitámadást jelent hanem bomba riadót. Erre közöltem velük, majd én megkeresem a bombát s hatástalanítom! Éppen bele kezdtem egy történetben ahol én mentettem meg az ezredet a sivatagban. Pár mondat után a többiek egymásra néztek és kivittek az ajtón! Még ilyen neveletlen bandát! Ráadásul azt mondták pszichológushoz kéne mennem! Szerintük néha úgy viselkedem mint egy bolond, bizonyos helyzeteknél újra átélem a háborút!
Ez nevetséges! Ezek csak ösztönök. Amik mélyen bennünk lakoznak. A háború hozta felszínre, hogy élve maradjak. Túlélő ösztön vegyítve egy kis állati ösztönnel. A harcokban segítettek, de nagy árat kértek cserébe… velem maradnak az életem végéig!
Elmesélem nektek a sivatagos sztorit, hátha ti közbe nem vonszoltok ki az ajtón. 1944-ben történt. Már nem is emlékszem, hogy merre felé jártunk, de valahol a sivatagban kóboroltunk. Tudtuk, hogy aknamező van a közelben, ezért az én orromra hagyatkoztunk. Ugyanis nekem volt egy speciális képességem, ki tudtam szimatolni az aknákat! Úgy fejlődött ki ez a képességem, hogy régebben a lövedékkel meg a bombákkal együtt aludtam és az orrom megszoktam a szagukat. Emiatt megéreztem a közelségüket! Természetesen ahogy rájuk leltem egyből hatástalanítottam mindet! Legalább százat találtam ha nem többet! Ezek után senki nem mondta nekem, hogy ne üssem bele az orromat!
Igazából jót tett nekem ez a rövidíttet munka idő. Ki tudtam pihenni a szombati munka fáradalmait. Az a sok ásás… lehet inkább-e miatt kellene agyturkálóhoz mennem! Legalább egy hétig nem akarok ásott látni! Olyan 4-5 óra alatt végeztem a munkával. Hamarabb is sikerülhette volna, de a fiam Louie pár ásás után a halálán volt és vízért könyörgött. Én mondom a mai fiatalságra nem bíznám rá a hazámat! Gyengék mind! Ráadásul pimaszok is! Főleg a fiam…
Nem is idegesítem magam tovább, inkább megyek tévézni.
Sziasztok
Aloha olvasóim!
Múlt héten picit elintéztem magamat a szalonban. Nagyapám mindig azt mondta, hogy mértékkel fogyasszak alkoholt, soha ne veszítsem el a méltóságomat! Ez legutóbb nem sikerült. Mondjuk én nem bántam, jó buli volt, ha jól emlékszem le is győztem a többieket bowlingban. Ám másnap a feleségem nagyon leszidott. A bejárati ajtó előtt talált meg a földön ott sikerült elaludnom. Nem emlékszem, hogyan kerültem oda. Elképzelhető, hogy ki kísértem a barátaimat a házból és vissza felé csak eddig sikerült eljutottam. Másnap irdatlanul fájt a fejem. Olyan volt mintha tyúkok csipdesték volna az agyamat, kukacok után keresgélve.
Tudjátok mire jöttem rá aznap? A részeg embereknek mindig van egy őrangyala aki vigyáz rá. Megóvja az autóktól amikor dülöngél az úton s ha ő vezet akkor más embereket, illetve tárgyakat nem tesz eléje.
A mámorosság egy fura dolgot hoz ki az emberből, nem most nem a rókára gondoltam, hanem arra amit már öreg barátunk Bud Spencer is megfogalmazott ”amikor részeg vagyok, amikor úgy igazán elázom, nehéz ezt elmagyarázni, de olyankor halhatatlan vagyok”
Természetesen az a internetes oldal amit megnéztünk tele volt vírussal. Azok a kis mechanikus dögök elrontották a gépemet! Ma sikerült helyre hozni.
Amúgy sem lett volna időm írogatni nektek. Egész héten szinte megint én csináltam mindent! Tisztára mint a második világháborúban! Ennek így nem lesz jó vége!
Tudjátok mi vár rám itthon a pihenés helyett? Szombati kert ásás! Alig várom már(érzitek az iróniát)!
Mindig mondtam a feleségemnek, hogy ne ültessen annyi gazt. Mi a jó bennünk? Színesek? Ott a tévé az is színes! Illatosak? Ez a 21 század... légfrissítő! Ezek a tárgyakat egyszerűen megveszed és kész! Nem kell velük sokat foglalkozni. A növényekkel csak a baj van, nagyon kényesek! Ha tudnának beszélni folyamatosan csak hisztiznének! Panaszkodnának, hogy szomjasak, túl locsoltál, kevés a fény, túl sok a fény! Mondjuk a veteményessel semmi bajom, az legalább hoz hasznot is.
Na inkább megyek pihenni, holnap sok dolgom lesz.( a felét úgy is Louie-vel fogom elvégeztetni)
Legyetek jók, sziasztok.
Ettye mi? E ez nem is azaz oldal (böff) mi a… ja ja ez a blogom hehehe.
Üh, ez a bowling jól eset, én is e-estem, de haza felé. Ki a kocsiból a fűre. De nem léptem rá, mert fűre lépni tilos! Azt mondják. Rohadt mai meló! Ja erről már az előző bejegyzésben panaszkodtam.
Te ott abban a vörös sapkában… mit keres az a kutya a kocsimban? Ja az nem is állat! Csak a haverom félmeztelenül! Hát jó szőrös!
Aaa... mit is akartam? Ja meg van búék, ja nem, mi mi mi van? Ma nincs is szilveszter? Akkor minek ittunk pezsgőt? Bubu…bue hehehe pezsgő.. buborékos, kuss!
eh... hol van az oldal. Várjunk csak, miért írok én blogot?
Ja meg van, me egy jó blogger mindent meg oszt az olvasóival!
ÜÜÜ... kivéve ezt a képet!
Gyertek mán fiúk, hozzátok a ku-kutyát is! Meg találtam csajszit !
Ho-hogy lehet innen kilépni?
