Megígértem a feleségemnek, amint véget ér a munkám után elkisérem a boltba vásárolni, megmutatom neki, hogy nem vagyok zsémbes és fukar. Kocsiba szálláskor kicsit morcos voltam, mivel nem ihattam meg a munka után megérdemelt sörömet, de pazar színészi képességeim miatt Ora nem vette észre. Amikor megérkeztünk a bolt parkolójába szerencsénk volt, találtam a bejárthoz közel helyet. Miután beléptünk a boltban nagyot sóhajtottam, mivel az idegesítő nőszemély a parfümjeivel meg krémjeivel hála az istennek nem volt ott. Kicsit halkan morogtam mikor aprópénzt kerestem a bevársáló kocsiba, hamar találtam, nem szerettem pénzt rakni bele erről a munkahelyi kávé automata jutott az eszembe, ami általában nem adja ki a kávét sőt a pénzemet sem kapom vissza! Próbáltam erről elterelni a gondolatomat, nyugtatott magamat hogy, itt biztosan visszakapom a pénzemet. Sorok között haladva rájöttem valamire.
BÓRZASZTÓ ÁRAK VANNAK! Alig hittem a szememnek! Ezek azt hiszik, hogy a vásárlók tele vannak tömve, pénzel? Hát nagyot tévedtek! A zabpehely, amit a fiam eszik reggelente, az legalább 2 órás munkám fizetsége! Ő meg megeszi 3 nap alatt! Inkább egyen barackot mi kis koromban mindig azt ettük, de legalább valami olcsóbbat! A csokis tejről nem is beszélve, mostanában mielőtt meg fejik a milka tehenet előtte vödörrel kell kergetni! Miért ilyen drága? Valaki mondja már meg nekem? Azok a foltos tehenek, nekem köszönhetik, hogy a németek nem puffantották le őket, hogy hálálják meg? Aranyárba adják a tejüket! Ez jellemző! Már nagyon dühös voltam, feleségem is észre vette, megkérdezte, hogy mi a baj? Fogaimat összeszorítottam, férfiasan azt válaszoltam rá, hogy:
-Semmi szívem, csak kiujjult a harci sérülésem.
Elértünk a kasszához, éreztem mindjárt vége, megszabadulok ettől a pokoli helytől. Természetesen a pénztáros irtó lassúsággal ütötte be az árakat a gépében, mintha ezzel is engem hergelt volna, hogy nézzek a monitorra, nézem mennyit adok ki. Végül kimondta a végösszeget. Hallatára hirtelen elszakadt bennem a húr. Elkezdtem vele kiabálni valahogy így történt:
-Micsoda! Mennyi? Ennyi pénzért átjön hozzánk és meg főzi! Ezért legalább haza kéne szállítania! Ennyit nem adok érte! Egyezzünk meg, elviszek mindent amit össze vásároltunk, de csak a fele összeget fizetem ki , na mit szol hozzá ?
Szerintetek mi történt? Ki landolt megint a hideg aszfalton? Hát én! Jellemző. Ez a szólásszabadság! Pedig én csak alkudni akartam!
Végül Ora megígértette velem, hogy többet nem megyek el vele vásárolni. Haza értünk sajgott a hátam, beleültem a fotelbe és Louieval bekapcsoltattam a tévét és hozatta vele 1 sört.
Majd még Írok sziasztok! Ja és jobb vásárlást kívánok nektek!
