Itt vagyok újra.
Jól megmutattam azoknak a pofátlan szúnyogoknak, hogy ki az úr a háznál! Micsoda egy pofátlan népség! Biztos ezzel ver az isten, mivel nem voltam már vagy jó pár éve templomban.
Visszatérve a rejtélyre. Louie bevallotta, hogy ő tette, illetve ő hagyta a morzsákat a garázsban. Esküdözött, hogy nem nyújt a géphez. Először nem hittem el neki. De jó indokkal állt elő. Ő csak az elrejtett süteményekért ment a garázsba. Mivel a feleségem diétára fogta. Emiatt kénytelen volt össze lopkodni minden fajta kaját és titkos helyre elrejteni őket. Azt mondta nem bírja ki nélkülük. Könnyező szemmel leírta nekem, hogy hol találom a rejtekhelyet. Utána néztem, pont ott volt, ahol mondta. A kis falánk, rá is fért a diéta.
Elhittem neki, hogy nem piszkálta a gépemet. Ha ő tette volna, akkor biztos el mondja, mivel féltőlem s egyben tisztel is. Jól van na meg lágyult a szivem, még is csak a fiam én bízok benne.
Legközelebb azt a patológust hallgatom ki. Ott nehezebb dolgom lesz, ő sokkal ravaszabb. Majd kitalálok valamit. Hiszen én voltam az aki a bicskájával egy egész tank hadosztályt feltartoztatott!
A Francia-középhegységnél voltunk. Láttam, hogy gyorsan közelednek hozzánk a németek! Nekünk még nem érkezett meg az után pótlásunk! Ki fogytunk a lőszerből! Mindenki pánikba esett! Én higgadt fejjel gondolkoztam. Ekkor eszembe jutott egy kivitelezhető terv! Felmásztam a legközelebbi hegyre, ott elővettem a bicskámat. Elkezdtem őrülten vájna a szikla falat! Nem sokkal később az egész sziklafal remeget, pont úgy mint amikor nagyanyám télen egy szál pólóban kiment az újságért és én kizártam a lakásból. Gyorsan elfutottam, mire biztonságba értem elkezdett lezúdulni a lavina. A kő folyam elöntötte s megsemmisítette az ellenséget! Ezért kaptam az arany kő kitüntetésemet!
Azok a régi szép idők!
Na megyek is, Legyetek jó katonák!
Sziasztok
