Sziasztok!
El sem tudjátok képzelni, hogy milyen szörnyűség történt velem! Nem elég, hogy emiatt a rohadt időjárás miatt rémesen fáj az összes háborús sérülésem, még a fiam is kibabrált velem. Louie három nappal ezelőtt haza hozott egy papagájt. Azóta egy percet sem aludtam a szemét dög miatt. Valamelyik haverja elutazott külföldre a papagáját meg persze lepasszolta Louie-nak. Nem is értem ezeket a mai fiatalokat. Azt hiszik mindent megengedhetnek maguknak! Hát úgy nézek én ki mint akire rá lehet sózni egy állatmenhelyet?! A legjobban az bánt, hogy meg sem kérdeztek és amikor ki akartam nyitni a kalitka ajtaját, hogy szabadon engedjem szerencsétlen madarat Ora akkorát csapott a kezemre, hogy még most is megtalálható rajta a szívárvány minden színe. Nem értem miért volt olyan mérges hiszen én csak meg akartam szabadítani szegény foglyot a rabságból és ha így nézzük akkor tulajdonképpen ez egy hősi tett, úgyhogy kitűntetést érdemelnék érte, nem pedig leszidást. Egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy mi olyan nagy szám abban a szárnyasban. Mindenki egéz nap neki gügyög. Ora még énekel is neki, persze csak akkor ha én már elkezdtem nézni a kedvenc háborús filmemet. Mondanom se kell, hogy a legrosszabbak az éjszakák. Egészen éjfélig csipog az a kis szörnyeteg, s hajnalban kezdi újra. Akárhogyis mostanra nagyjából hozzászoktam az alvás mentes élethez sőt ahhoz is, hogy még a saját lakásomban sem pihenhetek nyugodtan. Végülis nem izgatom meg idegesítem magam rajta. Úgyis csak három napot kell már kibírni annyit meg fél lábon állva is túlélek. Hiszen ha egy háborút túléltem akkor nem hagyhatom, hogy éppen egy semmirekellő papagáj intézzen el! Egy szó, mint száz már beletörődtem a sorsomba. DE az imént Louie öccse bejelentette, hogy a jövőhéten egy aranyhörcsög érkezik. Na ez most kiverte a biztosítékot...
