Aloha!
Hogy a kutya tépje szét! Melegebb lett az idő! Remek! Ráértem volna később kivágni a szomszéd fáját! ÁÁ… Most aki azt kérdi, hogy miért nyafogok, az még soha az életében nem vágott ki fát! Annyi gond van vele! Cipekedés, fűrészelés, rakodás kötélen való lógás. Igen lógtam kötélen! Erről azok a nyamvadt biztosításként szolgáló eszközök tehettek! Az életemre törtek! Hadakoztunk, még jobban beleakadtam! Nem sokkal később fejjel lefelé néztem a világot. A nézelődésemet valamilyen rágcsáló zavarta meg. Elrágta a kötelemet, de úgy hogy lezuhanjak. Úgy éreztem ő is ellenem, van. Gondolom azért mivel ki akartam dönteni az otthonát. Persze nem a puha földön landoltam nem! Hanem a talicskán! Jellemző! Egy dolgot jegyezzetek meg! A szabadban elő rágcsálok gonoszak! Amikor alszotok az életedre fognak tőri! Majd erről tartok egy beszédet az AMTATA-ban.
Akkor kedves olvasóim, fel teszem az i-re a pontot. Leleplezem a tettest! Az egész egy borús estén kezdődött…
Ép a nappaliban az ablakánál álltam. Pipámat szívogattam. Vártam, hogy összegyűljön a család. Vártam, hogy elmondhassam nekik ki az áruló a kaszárnyánkban.
-Andy, te mióta pipázol? – Kérdően kérdezte Ora.
-Itt most csak én kérdetek, és ti válaszoltok! Jelentettem ki határozottan.
-Anya, apa mért úgy néz ki mint Sherlock holmes? – Kíváncsian kérdezte Tomi
-Úgy tűnik apádnak teljesen elment az esze. Felelte kicsit szomorkásan Ora.
-Hallgassatok, s figyeljetek szavaimra. Nehéz volt a nyomozás. Szembe akadtam sok félre vezető jellel. Néha vicces pillanatok is jelentkeztek az ügy folyamán. Ám a végén én Andy Anderson a szürke állományom segítségével megoldottam ezt az ügyet! Jelentettem ki pökhendien.
-Szerintem inkább Hercule Poirot-ot utánozza, bár nem értem akkor minek oda a pipa. Szólt közbe unott hangon Danny.
-Ah… a kis Danny. Szerencséd, hogy suliban voltál akkor. Így nem kerültél bele a gyanúsítottak listájába. -Válaszoltam finoman, úriasan s közben mélyet beleszívtam a pipámba.
- A bűncselekmény alatt minden gyermekem az iskolában vagy óvodában volt. Megkérdeztem a tanáraitoktól, hogy aznap suliban illetve oviban voltak-e. A válasz mindenkinél igen volt. Tehát nektek biztos alibitek van. Louie volt az egyetlen aki nem volt akkor iskolában, mivel egy tanára beteg lett. De ő sem volt a tettes. Arra már rájöttem.- Jelentettem ki méltóságteljesen, okoskodóan a dolgokat.
-Ez nagyon jó apa. Akkor ugye nem bánod, ha megyünk a dolgunkra.- Szakította meg Louie a beszédemet. Már majdnem kikelt a székből, amikor ráordítottam:
-Louie! Ülj vissz azonnal, te csoki imádó! Te, aki félre vezettél a falángságod apró maradékaival! A fiam nyomban visszatette nagy hátsóját a székbe.
-Remek a gyerekek tönkre teszik a jelenetemet. –Motyogtam az orrom alatt.
-A logikám alapján egyetlen ember lehetett a tettes! Csak egy személy volt itthon abban az időben, amikor a bűntett történt! Ennek a személynek nincs munkahely, és nem is tanköteles már! Ez az alak kegyetlenül szíven szúrt! Képes volt megkérni egy másik személyt, hogy azt vallja ő a tettes! De engem Andy Andersont nem tudnak átvágni! Ahhoz túl nagy a szürkeállományom! A kegyetlen ember neve! ORA!…
Remegő kézzel mutattam a feleségemre. A szónoklatom alatt az összes gyermekem elmenekült a helységből. Hárman töltöttük ki a szobát. Ora, én s a szomorúság…
(Szipog) Most már tudjátok ki a tettes. Hogy tehette ezt velem a drága feleségem. Azt kérditek magatokba miért tette? Ezt kérdeztem én is tőle. A válasza az volt, hogy túlságosan elszálltam a földtől, teljesen átírok mindent, kétértelműen beszélek. Nem a színtiszta igazságot osztom meg veletek. Le kellet írnia a valóságot!
De ez nem igaz! (szipog)
Én az igazságot írom le! Az igazságot Andy Andersonon módra!
Párnapja nem állok szóba vele. Remélem idő után belátja, hogy tévedet.
Aloha hű katonáim!
