Üdvözöllek olvasó!
A pénteki beszámolom az AMTATA-ban, nem úgy sikerült, ahogyan vártam. Az eseményeket még fel kell dolgoznom magamban. Most nem szeretnék beszélni róla. Talán majd legközelebb.
Helyette elmondom nektek milyen volt a Halloween Anderson módra.
Nem voltam ünneplős kedvemben. Legszívesebben bereteszeltem volna minden ajtót, ablakot. Az udvarra kiraktam volna egy táblát azzal a felirattal, hogy a ház eladó!
Ez az ünnep is a kizsákmányolásról szól! Minden évben jönnek a gyerekek a szatyrukkal a fantáziátlan jelmezükben s cukrot, csokit akarnak! Ez annyi felesleges kiadásomba kerül! Különben is nem erről szól ez az ünnep! A lényegét már mindenki elfelejtette! Felháborító! A végén egyszer még engem is elfelejtetek!
Már majdnem elkezdtem véghezvinni az ünnepi fadekorálást, amikor észre vettem a villanypóznán egy táblát. Az állt rajta, hogy a legszebben kidekorált ház díjat kap! Ezután átgondoltam az ünnepi tervemet. Támadt egy fantasztikus ötletem! Amivel enyém, lehet az első hely és még a pénztárcám sem fog lefogyni! Na jó csak egy kicsit.
Mind már mondottam a cukorka túl sokba kerül. Azért az idén újítottam! Aki becsöngetet hozzám az édesség helyet vásárlási kúpunt kapott! Ha nagyon panaszkodott kapott mellé egy almát. Kivéve, ha kibírta azt a szörnyű látványt, amit nyújtottam neki! Mivel idén én is beöltöztem! Méghozzá Hannah Montana-nak! Nem ez volt a rettenetes dolog! Ez csak sokkolóan hatot rájuk! A félelmetes az volt, amikor seprűt ragadtam, és elkezdtem női hangon énekelni az egyik számát!
Erről eszembe jutott a 1943-as Halloween-em. Bajtársaimmal egy erdőben voltunk akkor. Vasból készült sapkánkra sárral, szemeket és egy félelmetesen mosolygó arcot festettünk. A belsejébe kevés fát raktunk s meggyújtottuk. Ezzel megvolt a tök lámpásunk! A kedvenc részem ..HAHAHA…az volt, amikor beöltöztem Töknek! Ezzel akartam szórakoztattam a többieket! Mint ne mondjak szép kis tök voltam! Nadrágomat körbe raktam olyan ágakkal, amin sárguló falevelek voltak. A hasamhoz rövidebb gallyakat raktam. Mivel oda sárral pont olyan arcot festettem minta mi a sisakunkon volt látható. A kabátom zsebeibe is ágakat raktam. Még a nyakamhoz is kerültek faágak. Épp, hogy csak kiláttam a levelektől. Riszáltam nekik a hátsómat, majd táncot roptam! Mint ne mondjak szakadtak a röhögéstől! Az előadásom után kitaláltak egy játékot. A lényege annyi volt, hogy el kellet kapni a tökfejet. Mármint engem. Persze nem sikerült nekik. Már rég beleemlegettünk a játékba amikor megjelent egy német osztag! Nálunk nem volt fegyver! Mivel azt a tábornál hagytuk! Ránk támadtak! Hallottam a leghátsó embereink kiabálását és az azt túlnyomó németek ordítását is. Osztagom felét elfogták! A többiekkel tanácskoztunk, hogy mi legyen. Úgy véltük a táborhelyünket bár biztos megtalálták, oda nem mehettünk vissza a fegyvereinkért. Ekkor támadt egy ötletem! Mint ne mondjak merész volt, de nem láttam más kiutat! Hangos kiáltással kirohantam egy bokor mögül! Az történt, mint amit reméltem! A németek azt hitték, hogy egy szörny vagyok! Elfutottak! Ezért az akciómért kaptam meg a veszett tök kitüntetésemet! A kalandunk végén gyökereket rágcsáltunk, mivel az ellenség elvitte az étel készletünket. Azt képzeltünk, hogy pulyka hús eszünk. Nem volt rossz íze, de akkor is csak egy gyökér volt.
Kicsit elkalandoztam. Mit meséltem a hős tettem előtt? Ja meg van!
Vásároltam pár tököt is. Ebből kifaragtam a századot, amiben harcoltam a háborúban! Minden félét fabrikáltam hozzá! Embert, tankot, repülőt! Volt köztük egy alak, aki sokkal nagyobbra sikeredet, mint a többiek. Véletlenül, az a figura pont engem ábrázolt. Előfordulnak ilyen kis bakik. Azért a Németeket sem hagytam ki! Őket romlott tökből csináltam! Ez által tudtam a két nemzetet megkülönböztetni egymástól. Az Amerikáik voltak az illatosak, a Németek meg a szagosak. Igazából a szagos enyhe kifejezés volt. Nagyon büdösek voltak. Bár volt egy előnye! Louie nem ette meg őket! A sok katona és felszerelés segítségével egy harci jelenete ábrázoltam az ablakpárkányon. A művemet lekellet fednem egy átlátszó tállal. Ugyan is a mellette lévő növények kezdtek lekókadni a bűztől.
A csata jelenet mellet, készítettem még fekete kartonból pár pókot, denevért. A ház ereszére akasztottam ki őket. Ezen kívül a garázsban pár régi dobozból csináltam egy koporsót. Amit feketére festettem és ki raktam a teraszra négy hosszú gyertya kíséretében. A lakáshoz vezető útra pedig raktam pár tök lámpást. A tökbelsőségét szétszórtam a füvön. Egy-két tököt összetörtem még a pázsitomon. Az egyikben benne hagytam a baltámat dekorációnak. Melléjük raktam egy táblát. Ez a felirat volt olvasható rajta: Így jártok, ha sokat követeltek Andy-től.
Éjfél körül értek hozzám a ház szépség verseny zsűritagjai! Már majdnem az én házam következett, amikor hálátlan gyerekek, akik nem értékelték a kuponokat visszatértek! Elkezdték paradicsommal dobálni a házamat!
Dühömben elkezdtem kergetni őket! Három utcán keresztül üldöztem a csinytevőket! A végén sajna vissza kellet vonulnom, mivel engem is elkezdtek dobálni! Mire haza értem tiszta paradicsom voltam. A feleségem ott várt a ház előtt kezében a serleggel! Enyém lett az első helyezés! A bírák azt hitték a paradicsom a vért szimbolizálja! Nagyon tetszet nekik minden díszítő elemem! Emiatt nem keresem meg a hálátlan gyerekeket! Szerencséjük, hogy nyertem!
A gyermekeim boldogan tértek haza sok cukorral. Én is boldog voltam, mivel egy édességet sem kellet vennem.
Most azt gondoljátok, hogy biztos sokáig tartott amíg összetakarítottam a ház körül. Hát nem! Ezért tartom Louiet! Csináljon is már valamit a napi 12 fánkjárt!
Tudjátok mi volt a legjobb dolog azon a napon! Este kibékültünk a feleségemmel! Majd legközelebb elmesélem, hogyan történt!
Addig is legyetek jók! Sziasztok!
