Jaj!
A DRÁGÁM… beteg… nagyon beteg! Az életem! A kocsim… lerobbant!
Pedig azt hittem, hogy már jobban van! Ám a szokásos lejtőn, amin mindennap áthaladunk most kifogott rajta! A felénél megadta magát! Egy utolsó nagy pöffentés után a szmog felhőn keresztül visszagurultunk az aljára! Emiatt holnap mehetek orvoshoz, mivel túl sok füstöt nyeltem! Ráadásul a hátam is fáj. Ugyan is vagy fél mérföldön áttoltam hazáig a kocsit! Nem rég értem csak haza!
De az én problémáim most mellékesek! Szegény autóm! Holnap jön hozzá a kocsi doki, hogy felmérje a helyzetét! Nagyon félek!
Tisztán emlékszem arra a napra, amikor megvettem Őt. Akkor még hátul gombolós voltam. Több éven átspóroltam, gyűjtögettem az első autómra. A szüleim (azok a drága jó emberek) pótolták ki a hiányzó pénzösszeget. Ami igazából az ár felét tette ki.
Bár mostanában a zsémbes anyám vissza szeretné kérni azt a pénzt. Méghozzá kamatostul! Adok én a… Nem, most nem dühöngök. Ezzel elrontanám eme szép történetet.
Szóval meg volt a pénz a kocsira. Boldogan mentem az autó szalonba apámmal. Hatalmas választék volt. Kicsit zavarban voltam. Nem tudtam melyiket, válasszam. Ám ekkor kaptam egy isteni jelet! A jel után tudtam ez lesz az én első automobilom!
Kérditek mi volt a jel? Hogy is mondjam… ő… az , volt…. hát…szóval, valami béna bele ült a járgányba, bekapcsolta a motort, véletlenül sebességbe tette s elütött engem. Mondjuk ebből az esetből egy jó dolog származott. E miatt húsz százalékkal olcsóban adták nekünk oda azt a járművet.
Mennyi emlékem fűződik hozzá (sóhaj).
Affene… eszembe jutott valami rossz dolog. Vasárnap jön az anyám látogatóba. Egy képről jutott eszembe, ami az asztalomon van. Ha az a nőszemély hozzá mer nyúlni a beteghez, vagy megmeri zavarni a tevékenységemet szeretet négykerekűmmel akkor én… Én (Háttér hang! -Andy!) Mosolyogva a szobájához kisérem! Még hogy…(dörmögés illetve morgás)
Jut eszembe! Végre összeállt a banda! Hétfőn lesz az első próbánk! Akkor fogjuk megtárgyalni a banda nevét is.
(Sóhaj) Biztos majd pár napig a kocsim nélkül, kell dolgozni mennem. Nélküle fél embernek érzem magam. Tudjátok nagyon a szívemhez nőt a sok évtized alatt. Megszoktam, hogy ott áll reggel a garázsban és engem vár. Amikor kigurulok az úttestre akkor a felkelő nap kiemeli a szép fényezését. Boldogan pöfékel az úton a munkahelyemig. Remélem, helyre lehet pofozni, nem bírnám ki nélküle.
Megyek, próbálok lefeküdni aludni.
Sziasztok.
