Üdv néktek!
Ez az utolsó bejegyezésem, ami a múlt évre nyúlik vissza!
Ez az élmény beszámolom eltér azoktól, amit eddig írtam. Ugyanis sikerült beszereznem egy videokamerát! Egy barátomtól kértem kölcsön. Ennek a szerkezetnek a segítségével megörökítenem az igazi Anderson karácsonyt! Legalább is a felét… Mivel, amikor a gyerekek megtámadtak akkor megsérült a kamera. Jobban tapadtak rám, mint a piócák! Jellemző! Egész évben gürizek, s mi a hála? Karácsonykor lerohannak! Szép kis ünnep mondhatom!
Otthon egy kicsit bütykölgettem a kamerát. Annyit sikerült elérnem, hogy néha bekapcsolt. Bár ez a tulajt nem vigasztalta… ekkor állítottam ki az újév első csekkjét…
Mindegy most már. Akkor jöjjenek a videóim, plusz melléjük egy kis kiegészítő szöveg.
Karácsony előtt egyik reggel a feleségem meglepett valamivel! Komásan néztem rá amikor felébrezett hajnalok hajnalán. Ő nagyon izgatott volt. Közölte, hogy előbb adja oda a karácsonyi ajándékomat. Ettől a mondattól egyből kiestek a csipáim a szemem körül. Lementünk a garázsba ott adta át nekem. Ami nem más volt, mint egy új szív a Rabler-nek! Annyira meghatódtam! Már majd nem sírtam! Olyan boldog voltam! Azonnal be is szereltem. Gyönyörű hangon muzsikált a kicsike! A kedvenc pizsamám, amin sok kis puska van tönkrement a műtét közben, de az nem érdekelt! Annyira imádom az én Orámat!
Este felé közölte hogy, másnap kocsikázhatnánk egyet. Úti célként a fenyőfa árust ajánlotta. Mivel jó kedvem volt és nagyon hálás voltam neki ezért egyből igent mondtam.
Amit estére meg is bántam, a világ megint ellenem fordult, sőt még egy vacak növényt is rám sóztak…
Még aznap precízen és szépen feldíszítettem a házunkat. Minden évben ezt a módszert alkalmazom. Decemberben elég hideg volt jó, hogy gyorsan végeztem.
Természeten nem segítet nekem senki! A gyerekek a televíziót bámulták! Lehet, hogy az a masina tehet arról, hogy ilyen lusták a katonáim?
Másnap az AMTATA küldetés foglalt le. Olyan furcsa volt az egész, mindenki engem jelölt a feladatra. Ezen meg is lepődtem, hiszen még ennyire egységesen sosem jelöltek semmilyen egy személyes bevetésre. Azt mondták én elég profi, vagyok ehhez a munkához, csak én tudom megtenni. Azt gondoltam végre leeset nekik ki az ész s merész köztük a társaságban. A küldetés nagyon egyszerűnek hangzott. Két részből állt. Elsőként az óvodát kellet bevennem, estére pedig el kellett foglalnom az árvaházat is. Ezeken a helyeken a küldetés célja az ajándék kiosztás volt. Ekkor még nem sejtettem, hogy mire vállalkoztam… ráadásul a készülődés közben egy rossz hírrel megbombáztak.
Sikeresen zárult a küldetés. Mindenki boldog volt. Kivéve a hátamat meg az altájam, ami sajogott a fájdalomtól az esés miatt. Mondjuk szerencsém volt, hogy nem gyújtottak be, illetve parázs sem volt a kandallóban! Az ajándék kiosztásnál sérült meg a kamera, ugyan is egy gyerek, aki annyira rohant az ajándéka felé, hogy összeakadtak a lábai és pont a kamerára esett rá.
Ezek után egész este javítottam. Annak örülök, hogy legalább a bátyám képe nem szerepel sokat a felvételeken. Az a felfuvalkodott hólyag! Leszólta a kocsimat, meg a házamat! Szerinte elavultak, régi módiak! Képes volt zöld zakóban megjelenni! Biztos dollárokból varrták össze neki! Meg különben is nem színházba jött minek öltözött ki!
Ezen kívül ott volt még a drága anyám. Aki mindenbe beleszólt, és amiben tudott ott megalázott. Sajnos nem az ember választja a családját…
Remélem nektek jobban telt a karácsony. Azért ezek a bosszantó dolgok, mellet sok jó is volt. Finomat vacsoráztam és a rokonlátogatást is, letudtam legalább három-négy hónapig. Bár ahogy észrevettem az énekem senkinek sem tetszet. Nem tudja a családom mi a művészet! Örülök, hogy legalább még ezt meg tudtam örökíteni a filmfelvevővel. Ezután már csak azt sikerült felvenni, amikor Louie és a legkisebb fiam megkapják az ajándékukat.
Ezennel véget ért a tavalyi Anderson év!
Idén nem történt sok esemény, tehát legközelebb egy rövid (bár lehet hosszú lesz) beszámolót tartok arról, hogy eddig mi történt a házam táján.
Addig is vigyázzatok magatokra!
Szevasztok!
