Borzasztó napom volt tegnap. Jövök haza munkából a jó öreg Rablerrel, ami egy nagyon jó kocsi, megbízható mi tiszteljük egymást, és büszkén viseljük harci sebeinket. Emlékszem, amikor nekimentem a patológus Jensen postaládájának. Hehehe! Az nagyon vicces volt, még mindig látszik a drágámon a sérülés, de akkor is megérte. Tegnap is jöttem haza a munkából, amikor ismét találkoztam azzal a patológussal. Ott nagyzolt nekem a sövénynyírójával. Ááá! Nekem sokkal jobb van! Rögtön üzembe is helyeztem. Valahogy Így történt...:
Andy: Louie menj és vágd le a sövényünket!
Louie: De apa nekünk nincs is sövényünk!
Andy: Ne feleselj vissza! Akkor nyírd le a füvet!
Szóval nem sokkal később leültem tévézni egy üveg sörrel, nemsokára kezdőtött volna a foci mecs, de elötte valami béna vadnyugati filmet adtak. A főhöst rólam mintázták, mivel nagyon jó reflekszei voltak pl : Sétált ki a sheriff irodájából, egy nő elkiáltotta magát, hogy vigyázzon, majd főhösünk egy másodperc törtrésze alatt oda fordult a háztetőn lévő bandita felé, ezután elképesztő gyorsasággal meghúzta a ravaszt, s a bandita élettelenűl leesett a földre. Biztos vásárlás közben kihallgatták, amit meséltem a családomnak, mert ez meg történt velem! Mondjuk nem vadnygati környezetben, de persze, ezért sem kaptam semmit....
Aznap este a feleségem elcipelt egy koncertre. Annyira nem voltak rosszak, de annak idején az én együtesemmel sokkal jobbak voltunk. Emlékszem az európai turnénkra, mindenhol rajongtak értünk, kivéve talán Németországban. Ott a közönség szó szerint szét akart szedni minket, nem tudjak azok mi a jó zene, vagy csak az amarikai katonákat nem bírták...
Na jó, mára ennyi volt. Megyek megnézem, mit csinál a fiam. Remélem nem tévézik, mert az nagyon drága!
