Helló!
Hogy vagytok emberek? Én egész jól. Ma bombariadó volt a cégnél ezért korán haza tudtam jönni. Ép ettem a fánkomat őőő..(lehet, hogy a főnök olvassa a blogomat? hm....) a lábammal mi közben a kezemmel serényen dolgoztam! Amikor hirtelen megszólalt a riasztó! Én azt hittem, hogy légiriadó van! A katonai reflexem miatt gyorsan elhajítottam a fánkomat, egy vas pad alá futottam! Ám közben magamhoz vettem egy tűzőgépet. Amikor már elég közel voltam, úgy gondoltam, hogy bevetem magamat az asztal alá. Ugrás közben tűzőkapcsokat lövöldöztem az ég felé (szépen bele is álltak a plafonba), majd tigris bukfenccel beérkeztem az óvóhely ként kiszemelt asztal alá, s ott azt kiabáltam, hogy:- Nem kaptok elélve!
A műsorom után szóltak a többiek, hogy ez nem légitámadást jelent hanem bomba riadót. Erre közöltem velük, majd én megkeresem a bombát s hatástalanítom! Éppen bele kezdtem egy történetben ahol én mentettem meg az ezredet a sivatagban. Pár mondat után a többiek egymásra néztek és kivittek az ajtón! Még ilyen neveletlen bandát! Ráadásul azt mondták pszichológushoz kéne mennem! Szerintük néha úgy viselkedem mint egy bolond, bizonyos helyzeteknél újra átélem a háborút!
Ez nevetséges! Ezek csak ösztönök. Amik mélyen bennünk lakoznak. A háború hozta felszínre, hogy élve maradjak. Túlélő ösztön vegyítve egy kis állati ösztönnel. A harcokban segítettek, de nagy árat kértek cserébe… velem maradnak az életem végéig!
Elmesélem nektek a sivatagos sztorit, hátha ti közbe nem vonszoltok ki az ajtón. 1944-ben történt. Már nem is emlékszem, hogy merre felé jártunk, de valahol a sivatagban kóboroltunk. Tudtuk, hogy aknamező van a közelben, ezért az én orromra hagyatkoztunk. Ugyanis nekem volt egy speciális képességem, ki tudtam szimatolni az aknákat! Úgy fejlődött ki ez a képességem, hogy régebben a lövedékkel meg a bombákkal együtt aludtam és az orrom megszoktam a szagukat. Emiatt megéreztem a közelségüket! Természetesen ahogy rájuk leltem egyből hatástalanítottam mindet! Legalább százat találtam ha nem többet! Ezek után senki nem mondta nekem, hogy ne üssem bele az orromat!
Igazából jót tett nekem ez a rövidíttet munka idő. Ki tudtam pihenni a szombati munka fáradalmait. Az a sok ásás… lehet inkább-e miatt kellene agyturkálóhoz mennem! Legalább egy hétig nem akarok ásott látni! Olyan 4-5 óra alatt végeztem a munkával. Hamarabb is sikerülhette volna, de a fiam Louie pár ásás után a halálán volt és vízért könyörgött. Én mondom a mai fiatalságra nem bíznám rá a hazámat! Gyengék mind! Ráadásul pimaszok is! Főleg a fiam…
Nem is idegesítem magam tovább, inkább megyek tévézni.
Sziasztok
