Jaj Sauron ott se voltál a csatánál! Leghátul üldögéltél a füves réten! Máskor gondold meg mit írsz kommentnek, bár witch king is azt állítja, hogy hazudok. De ő meg el volt foglalva az ellenséggel, nem volt ideje engem figyelni, milyen hősiesen küzdök! Folytatom is az élmény beszámolómat. Hol is tartottam? Á meg van!
A vízből két krokodil emelkedet ki, körbe fogtak, fogaikat csattogtatták! Hirtelen mind ketten rám ugrottak! Nagy veszélybe voltam, ám ügyesem kimanővereztem e kér hatalmas test becsapódását! Összezavarodásukat kihasználva egyik hasa alá beúsztam menedéket keresve addig amíg ki nem találok valami jó ötletet. Szerencsére hamar kiagyaltam egy briliáns megoldást ere a helyzetre. Ennek az első része abból ált, hogy összekötöttem a krokodilok farkait. Következő lépésként előrántottam a kardomat és a vízben úsztában leszúrtam egy testes halat, lehetett vagy 3-4 kiló! Utána a pólóm ujját leszakítottam, ennek segítségével ügyesen ez egyik krokodil fejére ráérősítettem a zsákmányomat. Hehe nagyon vicces látvány volt, ahogy össze-visszahemperegtek meg birkóztak a kajáért! De tudtam mi a kötelességem, így nem néztem tovább őket, folytattam utamat a part felé.
Közel a parthoz a hajamba és a ruhámhoz hínárokat erősítettem álcaként, víz alatt siklottam egy nádszál segítségével vettem levegőt. Amikor kiemelte a fejemet körbe nézzek, akkor a víztükörben megpillantottam magamat. Megállapítottam, hogy egész jól néztem ki, szerencse hogy nem itt lakik a Neszi szörny, mert rám indult volna. Madarak éneke mellet, hallottam a két közeli hídról a csata elkóborolt zajait. A parton megpillantottam három elf katonát. Először azt hittem, hogy a víztükröt fürkészték, de nagyot tévedtem. Szimplám csak a folyót használtál vécének. Gondoltam itt az alkalom, lesből támadhatok rájuk, de ha hirtelen kifutok lesz annyi idejük, hogy elrakják a ”kis elfeket” és kardot rántsanak. Ekkor eszembe jutott az uzsonnám. Nem enni támadt kedvem, hanem egy újabb zseniális ötlet villant át az agyamon. Megvalósításához az édes burgonyákra volt szükségem, reménykedtem, hogy még mindig elég kemények. Négy darabot találtam, hiába érte őket a víz még mindig kő kemények voltak! Megvártam amíg elvégzik a biológiai dolgukat, még szerencse, hogy nem felém terjed a löttyijük. Mi után befejezték, háttat fordítottak a partnak, ekkor felemelkedtem és a burgonyával tarkón dobtam őket. Ájultan összeestek. Természetesen jó helyen találtam el őket, hiszen jó dobó vagyok, a basball meccseken is én tanítottam a fiam csapatát dobni és meg nyertük az idényt!
Kimásztam a partra átkutattam a cuccaikat, de nem találtam semmi hasznosat.
Nesztelenül közélettem az ellenfél központja felé. Egyszer hangokat hallottam és a földre vetettem magamat, kúsztam a hangforrás felé. Elértem egy bokorhoz óvatosan félre toltam a leveleit és kér elf járőrt pillantottam meg. Bokorból lestem őket, ők nem vettek észre engem, szép lassan távolodtak tőlem. Ekkor hirtelen mellettem megreccsent egy ág a földön...
Kíváncsiak vagytok, hogy mi történt ez után? Legközelebb elmesélem. Addig is minden jót és tiszteljétek a veteránokat!
Kíváncsiak vagytok, hogy mi történt ez után? Legközelebb elmesélem. Addig is minden jót és tiszteljétek a veteránokat!
Itt a csata egyszerűen lerajzolva:
