Lefogadom, hogy nagyon várjátok már a csata befejező részét! Hát még várnatok kell egy picit! Jó bocsánat, gondolom most nagyon felvagytok háborodva. Nyugodjatok meg, sajna nem volt időm leírni, de van jó indokom miért nem tudtam folytatni a káprázatos harci történetemet. Mint tudjátok nem rég voltam egy árverésen. A béna nem fizette ki a gáz számlát és mindenét elvitték! Nagyon vicces, ekkora balekot! Pedig úgy hallottam, hogy uralkodó, hát fukar király lehet, na mindegy most nem ez a lényeg.
Ha nem az, hogy vettem egy gyönyörű, tökéletes páncélt! Egésznap azt hordtam! Nagyon kényelmes és félelmetesen nézek ki benne. Kicsit valahonnan ismerős, de nem ugrik be honnan, biztos valami dokumentumfilmben láttam hasonlót. Bár egy csöppet át kellet alakítani, ugyan a hasam ő hasizmom nem fért bele. De már megoldottuk ott helyben a gázosoknál. Most nagyon boldog vagyok, bár a kocsiban kicsit furán nézek ki a páncélban, de engem nem érdekel!
Ja megasszony vásárolt valami polcot és egy gyűrűt, nekem házassági gyűrűnek tűnik, de lehet, hogy tévedek. A közlegényeim nem vettek semmit, mivel nem adtam nekik pénzt! Most azt hiszitek gonosz vagyok, pedig nem! Ha például Luigenek adtam volna pénzt, akkor nem tudtam volna elvonszolni a büfé kocsitól. Azonban ha neki adok akkor a többi gyerekemnek is kellet volna adnom, annyi pénzem meg nincs! Ez a jó nevelés titka, tanuljátok meg! Emlékszem, amikor Luige meglátott az új vas ruhámban, jól megijedt! Össze-vissza hadovált, valami olyasmit mondhatott ha jól értettem, hogy mind meghalunk. Ezek a mai gyerekek és nagy fantáziájuk.
Na jó mivel jó kedvem van kaptok egy újabb rajzot, ami a legútobbi harci történetemhez igazodik.
