Üdvözlégy olvasom!
Végre, újra itt vagyok. Lejárt a büntetésem, bár nem nevezném igazi büntetésnek. Igazából ez a ”büntetés” arról szolt, hogy bebizonyítsam magamnak, képes vagyok pár napig gép nélkül élni. Természetesen sikerrel jártam! Gondolom, erre azt mondanátok, hogy legutóbb sunyi módon írtam egy bejegyzést. Ez nem igaz, akkor jó maga viseletemért megjutalmaztam saját magam pár perc gépezéssel. Ez a kis próbatétel egy veteránnak semmiség volt! Pont úgy, mint a mai reggeli összeütése! A gyermekeim falták az étkemet! Megosztom veletek e fenséges receptet! Elsőként fogsz egy serpenyőt, a másik kezedbe meg egy sört. A serpenyőt felrakod a tűzre, kevés olajat lötyög tetve rá. A sört folyamatosan, szépen egyenletesen elfogyasztod a főzés mellett. Az előre lefertőtlenítet tojást megragadod s a tányér szélén szét vered. Aztán felvered a tojás masszát s a serpenyőbe beleöntött. Nem baj, ha tartalmaz egy kis héját is( nem a madárra gondoltam, értitek hahaha) az adja meg neki a vitamint! Ezen felül egy kis mustárt raktok bele, csipetnyi kakukkfűvel. Ezen túl rakjatok még bele kevés darált marhahús is. Végül egy májkonzerv koronázza meg a remekművet. Utána vegyétek le a tűzről. Ha díszíteni akarjátok, rakjatok rá tejszínhabot csokis öntettel.
Az étel neve amúgy: Anderson hadi reggelije! Ettől fog futni majd a gyerek testnevelés órán! Esetleg a wc-re ha gyenge a gyomra. Ám de, ha sokszor táplálkozik ilyen reggelivel hamar, megerősödnek a belei. A gyerekeimnek annyira ízlett, hogy azonnal befalták az egészet! Ha lesz egy kis időm, akkor ki gondolkodok valamilyen desszerten is.
Mit is ígértem meg nektek?…..Á! Eszembe jutott! Illetve jutottak!
Először a Jensen kihallgatását mesélem el nektek!
Mint tudjátok felkínáltam neki a békét azzal a céllal, hogy ki tudjam hallgatni. Áthívtam hozzánk inni, hogy elfogyasszuk a béke sört. Gyorsan a közepébe vágtam, kihívtam egy ivó versenyre. Nem akartam hallgatni a sok sületlenséget, amit mond! Mint ne mondjak, jól bírta a piát! Meg is lepődtem rajta! Azonban ami késik az nem múlik, a sokadik körnél végül át adta az agyát az alkohol hatásának! Szerencsére előtte még megtudtam kérdeztem, hogy ő irt-e bele a blogomba. Azt felelte, hogy nem. A következő pillanatban már az asztal alatt fetrenget! A földön négykézláb elindult az illemhelység felé. Legalább is azt hitte, hogy oda tart! Valójában a kert felé vette az irányt! Igazából segíthettem volna neki. De most őszintén, ti segítettetek volna annak a szomszédnak, akit utáltok? A válaszotok gondolom az, hogy nem. Az erkély ajtóba kapaszkodva két lábra állt, kinyitotta utána tovább vánszorgott. Aztán Háháháháháh!! Megjegyezte milyen jó nagy a kerti budink, s fejjel beleset a bunkerem gödrébe! Szakadtam a röhögéstől! Szerencsémre, a zuhanása előtt nem engedte el magát, remélem értitek mire gondolok. A mélyből hangosan kiabál, hogy szedjem ki a pöcegödrünkből! Miután meguntam a műsort, segítettem neki kimászni onnan. Utána megmutattam neki, hogy merre van a háza s kiraktam a kertemből az utcára.
Ő sem volt a tettes, kezdek elfogyni a gyanúsítottakból!
Majd lesz valahogy! Legközelebb elmesélem, a suli előtti bevásárlásunkat. Azt kérditek miért legközelebb?
Tudjátok a jó mesélő máskorra is hagy témát!
Sziasztok! Legyetek jó katonák!
(Háttér:
Louie: Még nem írtad át a sztorit, hogy jól jöjjél ki belőle ugye apa.
Andy: -Ezt hallottam!)
