Sziasztok fiúk, lányok vagy intelligens állatok akik a net előtt ülnek!
Furcsa módon ma valamiért jó kedvem van. A munka mostanában gördülékenyen megy. Nem is stresszezlek annyit. A dokim szerint a stressz nélküli élet jót tesz a májamnak. Mért pont annak, az ne kérdezzétek. Amikor én szerettem volna megtudni akkor valamit halandzsált latinul. Én meg bőszen bólogattam. Úgy tettem mintha érteném amit mond. Na mindegy, az a lényeg, hogy nincs semmi bajom.
Tudjátok kinek van baja? Louie-nak. Ugyan is szobafogságban van, két hónapig! Meg vontam tőle a képregényeket is!
Az a gyerek semmire sem jó! Nem tanul, nem is sportol! Hát ezt érdemlem én! Mondjuk legalább nem csinál hatalmas telefon számlát! Nem azt meghagytam a nővérének…
Most, azt hiszitek, hogy kegyetlen zsarnok vagyok. Biztos sajnáljátok a fiamat amiért hosszú időre bezártam, de megérdemelte, borzasztó lett a féléves átlaga! Valahogy meg kell tanulnia, hogy a világ nem csak a fánkból, lustálkodásból, barátaival való lógásból és a képregényekből áll! A múltkor is mondtam neki, hogy mennyünk el a szomszédos városba. Mivel ott katonai bemutatót tartottak.
Erre tudjátok mit mondott! Azt válaszolta nekem vigyek magammal fényképező gépet, s majd meg nézi a képeket! A kijelentése után bezárkózott a szobájába egy tucat fánkkal! Lehet be kéne íratnom egy katonai suliba?… ezen még gondolkodom.
Amúgy hallottátok a nagy hírt!
Meg nőt a bandám létszáma! Felvettünk két énekest! Ez azután történt, hogy közösen megbeszéltük kell szereznünk egy esetleg több jó hangú embert. Én jelentkeztem a posztra, de a többiek leszavaztak. Jellemző! Pedig szerintem szép hangom van! Egy gyémánt van a torkomban! Bár, jobb lenne ha a tárcámban lenne! Vennék belőle ezt-azt. Például állítanák magamnak egy emlék szobrot. Ami megörökíteni daliás alakomat, meg a svájci bicskámat! Amivel egyszer olyan könnyedén szét hasítottam egy tankot, mind ha csak egy konzerv dobozt nyittattam volna ki. Na, megint elkalandoztam.
Szóval a két dalos pacsirtáról akartam beszélni. Meghallgatást tartottunk és ők nyerték meg. Mondjuk könnyű dolguk volt. Rajtuk kívül csak négy ember jelentkezett. Ők együtt alakítottak egy bandát. Úgy hívták magukat hogy, nincs négy kerekünk duó+1. Hát igen, a név elég találó volt. Tényleg hiányzott nekik az a négy kerék. Emellett borzalmasan énekeltek. Annyira rossz hangjuk volt, hogy még az olyan sztárcsináló műsorokban lebőgő emberek is meg verték volna őket a hangjukkal!
Szóval így megújulva vártuk a nagy zene csatát. Ami sajnos elmaradt. Illetve későbbi időpontra raktuk át, mert az ellenfél énekese megbetegedett. Erről én arra a következésre jutottam, hogy beijedtek tőlünk! Emiatt legfeljebb máskor fogjuk megalázzuk őket. Nem aggódom.
Mivel elmaradt a verseny, ezért (néha kötelezően) segítettem a családomnak a farsangra való készülődésben.
Hogy én mennyire utálom azt az ünnepet! Mindenki puccos jelmezekben járkál, kinevetik azokat aki egyszerű maskarát húznak magára! Ráadásul senki sem öltözik, be a nagy hősnek! Andy Andersonnak! De még katonának sem! Legalábbis nagyon ritkán lát olyat az ember. Utoljára tavaly farsangkor láttam egy ezredesnek öltözött gyereket az utcán. Gyorsan oda rohantam, felkaptam. Az ég felé emeltem és azt kiáltatom: -Végre egy normális gyerek! Itt a király!
Majd nem sokkal miután elkezdtem körbeforogni vele, elkezdet sírni. A reakciója miatt leraktam a földre. Az anyja miután porontya a szoknyája mögé bujt, táskával elkezdet ütlegelni engem. Utálom a női táskákat! Olyan kicsik és még is, úgy éreztem mintha legalább tíz téglát belegyömöszöltek volna. Sajogót is utána a derekam.
A suliban szokásokhoz híven nagy farsangi bulit tartottak. Természetesen elmentünk megnézni mit alkotnak idén a kis bestiák. Volt ott tánc(vagy legalábbis valami olyasmi), alkoholmentes ital(nagyon örültem neki), tombola (a legkisebb fiam nyert rajta egy varró készletet…) kínos helyzetek(a másodikosok amikor táncoltak ez egyik kölök megbotlott a saját lábában s neki dőlt a mellette lévő társának, ezzel elindított egy dominó reakciót, sorban dőltek el a gyerekek), szóval a szokásos dolgok voltak.
Tommy rendőrnek öltözött be. Louie meg szabadság harcosnak( igaz, hogy lusta , de úgy tűnik, hogy eléggé kreatív). Legalább ők indén farsangkor nem hoztak kínos helyzetbe.
Nem sokára lesz céges farsongi buli is. Azt nagyon várom már! Mondtam Orának öltözzünk be tanknak! Én leszek elől és a csövön keresztül nézek majd ki! Nem tetszett neki az ötlet. Kifogásolta, hogy mindig én döntöm el minek kell beöltöznünk. Fellázadt ellenem! Idén azt mondta, nem akar semmi háborús dologban benne lenni! Mondtam neki, jó most idén az lesz a ruhánk mit ő akar. Ennek a kijelentésnek örült, hozzá tette, hogy akkor meglepetés lesz. Titokban elkezdte varrni. Kíváncsi vagyok mi lesz belőle. Biztos valami jó ötlete támadt.
Most búcsúzok tőletek. Hamarosan újra írok. Addig is vigyázzatok magatokra!
Sziasztok
