Sziasztok!
Remélem emlékeztek még a nagy zenei párbajra. Jól eltolódott az idő pont, de végre megtörtént az esemény. Vasárnap került sor rá. A tisztességesség miatt egyikünk se választotta saját városát. Helyszínéül olyan helyet kerestünk ami mindkettőnknek közel van. Választásunk egy közeli városra eset. Igaz ott csak szabadtéri színpad volt. Ám ez volt a legolcsóbb a környéken. A város kulturális közösség tagjait kértük fel zsűrinek, akik boldogan beleegyeztek. Pontozásos módszer alapján került ki a nyertes. A pontokat az előadások és a zenei jártasság alapján osztották ki.
A színpad sokáig épült. A nagy szél ellenére jó sok néző volt kíváncsi a produkcióra. Most jut eszembe! Nem is közöltem veletek a másik banda nevét! Ezek sem erőltették meg magukat a név kitalálásnál! A nevük egyszerűen: Rock traktor
A párbaj öt fordulóból állt. Ellenfeleink kezdtek egy rock számmal. Erre mi feleltünk egy Jazz zenével. Ezzel vége is lett az első fordulónak. Így folytatódtak tovább a fordulok.
Sajnos videó részletet nem tudtam szerezni nektek. Csak rövid bemutatóval tudok szolgálni. Ami magába foglalja az első három forduló számainak rövidítettebb változatát. A zenék elé szerkesztettem (csekély számítógép tudásommal)egy rövid kedv csinálót, élmény fokozott.
Gondolom kíváncsiak vagytok mi lett a vége, ki nyert.
Mi zártuk le a párviadalt. A koncert, nap sütésben kezdődőt. Mire befejeződött a nap már készült a lefekvéshez. Az utolsó számunk befejezése után izzadtan s kissé fáradtan álltunk a színpadon. Feljött a másik zenekar is. Feszült lett a hangulat. Mélyen a szemükbe néztem, azt sugallottam nekik, hogy hiába álltok itt, nektek nincs helyetek a porondon. Mivel ti vesztettetek. Rövid várakozás idő után (ami hosszú óráknak tűnt) kijelentették a győztes csapatott. Illetve csapatokat, ugyan is döntetlen lett. Ezen a végeredményen mindannyian meglepettünk. Megköszöntök a tapsokat, s levonultunk a színpadról.
A színfalak mögött farkas szemet néztünk egymással. Nem voltunk elégedettek, tudni akartuk ki a jobb, Egyszer valaki megtörte a csendet. Nem is emlékszem már, hogy ki volt az. Azt mondta, beszéljük meg ezt egy kocsmában.
Úgy is tettünk, összeültünk egy közöli kocsmában. Feszült hangulat mellett elkezdtünk ”beszélgetni”. Közben rendeltünk is, nehogy ki száradjon a torkunk a nagy szócsatában! Hangosan s haragosan kiabáltunk egymással. Azt magyaráztuk nekik, hogy mi voltunk a jobbak, felemlegettük azokat a pontokat ahol a zene számaikban, vétettek, illetve hamisan játszottak! Közben újra, meg újra rendeltünk! A végén már egészen jól éreztük magunkat! Nevetgéltünk, táncoltunk. Jól kiröhögtük magunkat amiatt, hogy majdnem egymásnak estünk! A másik banda bocsánatot kért azért a viselkedésért amit a koncertünkön művelt. Bocsánatukként fizettek két kört nekünk! Természetesen elfogattuk! Estig mulatoztunk, majd másnap reggel felhívtuk a főnökeinket, hogy betegek lettünk s nem tudtunk munkába menni.
Így ért véget a nagy zenei összecsapásunk.
Búcsúzok tőletek, legyetek jók! Sziasztok!
