Betekintést nyerhettek az Anderson család ”átlagos” életébe, rengetek katonai történettel meg fűszerezve.
Avagy louie élete című rajzfilm helyet Andy élete!
Keresés
Friss topikok
Sauron:
Nektek is Boldog Karácsonyt Andy. Ne feledd, várlak szeretettel a Szilveszteri bulira! (2010.12.24. 12:18)Karácsonyi ünnep
Andy Anderson:
@Lurtz az Uruk:
Még szép, hogy kiállok ellened! Nehezítés képen várjuk meg amíg mínusz fogok le... (2010.11.21. 10:11)2010 nyári végjáték befejező része
Andy Anderson:
@Joe Bácsi:
Milyen igazad van! Emlékszem arra a napra amikor a francia fronton egyedül kikergette... (2010.10.29. 23:28)Mulasztások
Sauron:
Nah azért Andy koma, amikor hívlak kicsit amerikai focizni, passzolgatni, akkor jönnek ám a kifogá... (2010.06.28. 17:12)Edzés, avagy szégyen?+várható programok
Andy Anderson:
@horvathkati:
Kedves Kati
Itt válaszolok neked, bár szerintem úgy sem fogsz többet a házam tájá... (2010.04.26. 22:08)Kis kikapcsolódás… kérem vissza a pénzemet!
Hogy szolgál egészségetek? Jól? Annak örülök. Én ezt nem mondhatom el magamról. A mai nap borzalmas volt! A nap felétől olyan érzésem támadt mint amikor felültetnek, illetve oda szíjaznak a vidámparkban egy olyan gépre ami össze vissza dobál. Élősszőr élvezed aztán csak mennek a körök s a végén a rosszul lét kerülget párosítva az unalommal! Az elejét élveztem a napnak, már mint amennyire élvezni lehetett egy monoton munkát. Később minden feladatot nekem kelet megoldanom! Telefonálnom kellet ide, hogy ez miért nem jött meg. Rohangálnom kellet papírokkal majd traktorokat kellet ellenőriznem, hogy minden stimmel-e rajtuk. Közben rengetek káros anyagot is belélegeztem! Tuti nyugdíj előtt meg akarnak ölni! A nap végére jól kifulladtam! Utoljára akkor készültem ki ennyire amikor sürgős táviratot kellet kézbesítenem. Ha jól emlékszem ez 1946-ban történt. Autóval indultam el, mivel gyorsan oda kellet vinnem az adatokat a bázisra. Ám a németek légi támadást alkalmazva akartak engem lekapcsolni! Ügyes manőverezésemnek hála megmenekültem a vadász gépek lövedékeitől! Ám később bombázó kiiktatták a járművemet! Tehát csak egy dolgot tehettem. Gyalogoltam. Tudjátok min másztam keresztül egy nap alatt? Az Alpokon! Jó hideg volt ott! Gyors lépteim miatt időben eljuttattam az üzenetet a bázisra. Így kaptam meg a bicepsz láb kitüntetésemet! Jól fog esni a kis hétvégi pihenés. No meg a mai sörözés. A haverokkal ellátogatunk a helyi bowling szalonba. Már alig várom. Addig pihentetem a lábamat. Jó szórakozást, pihenést nektek hétvégére!
Élősszőr is boldog ünnepet kívánok nektek! Remélem legalább nektek boldog volt! Én szenvedtem! Természetesen eset az eső ahogy megjósoltam! Bár csak a lottó számaimmal járnék így! Azzal sosem nyerek. Egyszer volt egy hármas találatom, de az nem igazán fizetett sokat. Na mindegy! Szóval a családi húsvétomat akarom megosztani veletek. A nap folyamán volt pár pozitívum, sokat ettem, végre idén nem nekem kellet beöltöznöm nyúlnak! Hanem a testvéremnek! Annyira élveztem a látványt! Igazából ennyi volt a jóból! Még a tojás kereső rész nyerte el csöppet a tetszésemet. ilyen esőben pont olyan volt mint amikor a második világ háborúban két hétig szakadt az eső, és kúszva (vagy inkább úszva) közelítettük meg az ellenséges tábort. Egyik gyerekem el is tűnt a keresgélés közben, de aztán megtaláltuk őt egy bokorban. Azt mondta elcsúszott a sáron és ott kötőt ki. Most elmondom mik voltak a mai napban a rossz részek. Ez az esett után anyámtól hallgathattam, hogy milyen apa vagyok, hogyan vigyázok a gyerekekre. Meg moshattam le a házát, mivel a kocsimmal össze sároztam amikor megéreztünk. A fejemhez vágta azt is, hogy nem is vagyok olyan férfias mint amilyen az apám volt. Miután ez a beszélgetés megalapozta a jó kedvemet, kis idő elteltével jött a bányám az új laptopjával! Megint felvágott! Csak egyszer kerülne kés a kezembe ilyenkor! Jól levágnám! Természetesen a gyerekek pénzt kaptak a locsolásért, a felnőttek pedig tojást. Szép kis dolog ez! Adhatnák inkább nekem a pénzt! Én látom el őket! Alig vártam, hogy haza érjünk s otthon belesüppedjek a fotelomba és onnan bámulhassam a tévét. Persze az isten nem ezt szánta nekem programnak. Útközbe defektek kaptunk. Zuhogó esőben cserélhettem ki a kereket! Mondjuk szerencsém volt, e váratlan esemény miatt is sikerült időben haza érnünk a kedvenc műsoromra. Most jut eszembe, nem is meséltem el nektek, hogy hogyan zajlót a locsolás a gyárban. Mi fiuk össze fogtunk és szóda vízzel lefröcsköltük az adminisztrációval foglalkozó lányokat! Nekik nem tetszett ez a meg lepetés. Nem értem őket, hiszen mi csak egy régi hagyományt ápoltunk. Remélem azért nem számolják ki rosszul a fizetésünket. Zárom soraimat. Zárom mert nyitom a sörömet s szememet a meccsre! További szép estét nektek!
Tudom, tudom régen írtam. Mentségemre legyen szólva rengeteg munkám volt az elmúlt időszakban. Ezen felül a gyárban mindenki rajtam verte le azt ha valami nem stimmelt. Későn érkezett a szállítmány ki volt a hibás? Én! Túl sokáig tartott az ebéd szünet ki volt a hibás megint? Én! Lassan haladt a munka ki tehette róla? Találjátok ki… Amikor megkérdeztem tőlük, hogy miért mindig engem állítanak be ludasnak azt felelték, hogy azért mert a háborús sztorijaimmal hátráltatom a munkát! Ez hallatlan! Az ember próbál egy kis kultúrát be vinni a társaságba s mi a hála! Folytonos ledorgálás!
Ráadásul a bandában is bajok vannak! A saját számainkkal kapcsolatban. Szinte belháborút vívunk! Valakinek ez nem tetszett benne, másnak az nem jön be. Ahhoz képest, hogy erét férfiak vagyunk legutóbb úgy viselkedtünk mint az óvodások. Kezdek megint stresszes lenni a körülmények miatt. Ünnepek után el kell mennem a dokihoz vizsgálatra. Nem szívesen megyek, de kötelező. Mennyire utálom a váró termeket! Inkább lennék egy sánc mögött a fronton mint, hogy egy egészségügyi rendelőben várakozni. Néha olyan mint, egy diliház.
Mondjuk nem dilisebb mint nálunk a húsvéti ünnep. Megint nagy banzáj lesz vasárnap. Szerencsére nem nálunk, hanem a drága jó anyámnál. Aki a locsolásnál a gyerekeknek pénzt ad, nekem meg egy csoki tojást... Szép kis anya mondhatom. Megint lesz a szokáshoz híven fogd meg a nyúl farkát nevezetű játék. Az a lényege, hogy sorsolás alapján egy felnőtt be öltözik nyúlnak, (mint ha nem tudnák, hogy ki lesz az a szerencsés) s a gyerekek őt kergetik. Az nyer aki a legtöbbször meg tudja húzza a farkát. Illetve lesz még rejtélyes tojás keresés . Itt csak egyszerűen tojásokat kell keresni a kertben. Elhihetitek menyire várrom! Végre lenne pár szabad napom, erre pihenés helyet a gyerekek kedvéért négy kézláb kúszhatok a fűben(fogadjunk esni fog) pár olcsó tojásért.
Már a gondolattól is elfáradtam. Na megyek is lefekszem aludni.
Remélem emlékeztek még a nagy zenei párbajra. Jól eltolódott az idő pont, de végre megtörtént az esemény. Vasárnap került sor rá. A tisztességesség miatt egyikünk se választotta saját városát. Helyszínéül olyan helyet kerestünk ami mindkettőnknek közel van. Választásunk egy közeli városra eset. Igaz ott csak szabadtéri színpad volt. Ám ez volt a legolcsóbb a környéken. A város kulturális közösség tagjait kértük fel zsűrinek, akik boldogan beleegyeztek. Pontozásos módszer alapján került ki a nyertes. A pontokat az előadások és a zenei jártasság alapján osztották ki. A színpad sokáig épült. A nagy szél ellenére jó sok néző volt kíváncsi a produkcióra. Most jut eszembe! Nem is közöltem veletek a másik banda nevét! Ezek sem erőltették meg magukat a név kitalálásnál! A nevük egyszerűen: Rock traktor A párbaj öt fordulóból állt. Ellenfeleink kezdtek egy rock számmal. Erre mi feleltünk egy Jazz zenével. Ezzel vége is lett az első fordulónak. Így folytatódtak tovább a fordulok. Sajnos videó részletet nem tudtam szerezni nektek. Csak rövid bemutatóval tudok szolgálni. Ami magába foglalja az első három forduló számainak rövidítettebb változatát. A zenék elé szerkesztettem (csekély számítógép tudásommal)egy rövid kedv csinálót, élmény fokozott.
Gondolom kíváncsiak vagytok mi lett a vége, ki nyert. Mi zártuk le a párviadalt. A koncert, nap sütésben kezdődőt. Mire befejeződött a nap már készült a lefekvéshez. Az utolsó számunk befejezése után izzadtan s kissé fáradtan álltunk a színpadon. Feljött a másik zenekar is. Feszült lett a hangulat. Mélyen a szemükbe néztem, azt sugallottam nekik, hogy hiába álltok itt, nektek nincs helyetek a porondon. Mivel ti vesztettetek. Rövid várakozás idő után (ami hosszú óráknak tűnt) kijelentették a győztes csapatott. Illetve csapatokat, ugyan is döntetlen lett. Ezen a végeredményen mindannyian meglepettünk. Megköszöntök a tapsokat, s levonultunk a színpadról. A színfalak mögött farkas szemet néztünk egymással. Nem voltunk elégedettek, tudni akartuk ki a jobb, Egyszer valaki megtörte a csendet. Nem is emlékszem már, hogy ki volt az. Azt mondta, beszéljük meg ezt egy kocsmában. Úgy is tettünk, összeültünk egy közöli kocsmában. Feszült hangulat mellett elkezdtünk ”beszélgetni”. Közben rendeltünk is, nehogy ki száradjon a torkunk a nagy szócsatában! Hangosan s haragosan kiabáltunk egymással. Azt magyaráztuk nekik, hogy mi voltunk a jobbak, felemlegettük azokat a pontokat ahol a zene számaikban, vétettek, illetve hamisan játszottak! Közben újra, meg újra rendeltünk! A végén már egészen jól éreztük magunkat! Nevetgéltünk, táncoltunk. Jól kiröhögtük magunkat amiatt, hogy majdnem egymásnak estünk! A másik banda bocsánatot kért azért a viselkedésért amit a koncertünkön művelt. Bocsánatukként fizettek két kört nekünk! Természetesen elfogattuk! Estig mulatoztunk, majd másnap reggel felhívtuk a főnökeinket, hogy betegek lettünk s nem tudtunk munkába menni. Így ért véget a nagy zenei összecsapásunk. Búcsúzok tőletek, legyetek jók! Sziasztok!
Annyira kíváncsi voltam a jelmezre amit Ora készített. Próbálgatta meglesni miközben készítette, de folyton lebuktam. Este miután lefeküdt kotorásztam utána, de nem lelte meg. Aztán a buli előtti napon szembesültem a művével. Nem tudtam eldönteni, hogy sírjak-e vagy nevessek. Sírjak mert borzasztó, nevessek mivel kínomban mást nem tudtam volna tenni. Mondani orának, hogy egy boltból esetleg még ki kölcsönözhetünk valami más jelmezt. A kijelentésem után nagyon csúnyán nézett rám. S a fejemhez vágta, hogy ő sokáig dolgozott vele, mit képzelek magamról, eddig az volt amit én akartam! Erre nem tudtam mint mondani. Imádkoztam, hogy az én farsangi ruhám kicsi legyen rám. Ám mivel pontosan levette a méreteimet így sajnos ez nem következettbe. Gondolom már égtek a vágytól, hogy megtudjátok milyen maskarát kreált nekünk a pici feleségem. A jelmezünk nem más volt mint. Só és bors szóró… én voltam a bors. Elég kínosan éresztem magamat. Nem akartam elmenni, próbáltam Louienak bemagyarázni, hogy ő nagyon beteg és itthon kell maradnunk ápolni őt. Sajnos nem jött össze. Gyorsan kocsiba pattantam, tényleg gyors voltam! Nehogy meglásson valaki az utcában! Útközben sok járókelő, másik kocsi utasai mutogattak ránk és nevettek. Képzeljetek el milyen viccesen nézhettem ki! Én egy veteránt a kormány mögött egy nagy bors szórónak öltözve. Persze a buliban kinevettek engem, megjegyzéseket tettek a ruhámra. Idő után kezdtem elfelejteni, hogy milyen jelmezben mentem oda. Átadtam magamat a buli hangulatnak. Persze ebbe segített a feleségem tánc tudása(bár nehézkesen tudtam mozogni a bors szóróban s féltem ha felborulok, segítség nélkül nem tudok felkelni), a jó zene és az a tudat, hogy mások is megjelentek nevetséges jelmezekben (előfordult pl.: 2 kukás ember pár, kés és villa öltözék és találkoztam egy radiátorral is… ezeket az ötleteket vajon honnan vették?).No meg persze az a pár feles is segített. Egyszer ép azon gondolkoztam, hogy miért nem mi zenélünk ezen a bulin amikor elhalhatott a zene. Mindenki a színpadra nézett. Bejelentették, hogy el jött az idő az idei bálkirály-királynő választásnak. Emellett külön jutalom jár a legszebb jelmeznek a legbénább jelmeznek és legkreatívabb jelmeznek. Persze egyiket se mi nyertük. Bár a legbénább jelmezre jelöltek minket, ám szerencsére azt a radiátor pár vitte el. A feleségem a rendezvény után szomorkásan ült be a kocsiba. Búslakodott a jelmeze miatt, hogy ennyire nem tetszett a többieknek. Amint haza értünk lefekvéshez készülődtünk. Ám elalvás előtt még megvigasztaltam a drágámat. Azt hogy hogyan vigasztaltam meg azt a fantáziátokra bízom!
Na zárom soraimat. Holnap nehéz napom lesz. Rengeteget kell majd dolgoznom .
Sziasztok fiúk, lányok vagy intelligens állatok akik a net előtt ülnek! Furcsa módon ma valamiért jó kedvem van. A munka mostanában gördülékenyen megy. Nem is stresszezlek annyit. A dokim szerint a stressz nélküli élet jót tesz a májamnak. Mért pont annak, az ne kérdezzétek. Amikor én szerettem volna megtudni akkor valamit halandzsált latinul. Én meg bőszen bólogattam. Úgy tettem mintha érteném amit mond. Na mindegy, az a lényeg, hogy nincs semmi bajom. Tudjátok kinek van baja? Louie-nak. Ugyan is szobafogságban van, két hónapig! Meg vontam tőle a képregényeket is! Az a gyerek semmire sem jó! Nem tanul, nem is sportol! Hát ezt érdemlem én! Mondjuk legalább nem csinál hatalmas telefon számlát! Nem azt meghagytam a nővérének… Most, azt hiszitek, hogy kegyetlen zsarnok vagyok. Biztos sajnáljátok a fiamat amiért hosszú időre bezártam, de megérdemelte, borzasztó lett a féléves átlaga! Valahogy meg kell tanulnia, hogy a világ nem csak a fánkból, lustálkodásból, barátaival való lógásból és a képregényekből áll! A múltkor is mondtam neki, hogy mennyünk el a szomszédos városba. Mivel ott katonai bemutatót tartottak. Erre tudjátok mit mondott! Azt válaszolta nekem vigyek magammal fényképező gépet, s majd meg nézi a képeket! A kijelentése után bezárkózott a szobájába egy tucat fánkkal! Lehet be kéne íratnom egy katonai suliba?… ezen még gondolkodom. Amúgy hallottátok a nagy hírt! Meg nőt a bandám létszáma! Felvettünk két énekest! Ez azután történt, hogy közösen megbeszéltük kell szereznünk egy esetleg több jó hangú embert. Én jelentkeztem a posztra, de a többiek leszavaztak. Jellemző! Pedig szerintem szép hangom van! Egy gyémánt van a torkomban! Bár, jobb lenne ha a tárcámban lenne! Vennék belőle ezt-azt. Például állítanák magamnak egy emlék szobrot. Ami megörökíteni daliás alakomat, meg a svájci bicskámat! Amivel egyszer olyan könnyedén szét hasítottam egy tankot, mind ha csak egy konzerv dobozt nyittattam volna ki. Na, megint elkalandoztam. Szóval a két dalos pacsirtáról akartam beszélni. Meghallgatást tartottunk és ők nyerték meg. Mondjuk könnyű dolguk volt. Rajtuk kívül csak négy ember jelentkezett. Ők együtt alakítottak egy bandát. Úgy hívták magukat hogy, nincs négy kerekünk duó+1. Hát igen, a név elég találó volt. Tényleg hiányzott nekik az a négy kerék. Emellett borzalmasan énekeltek. Annyira rossz hangjuk volt, hogy még az olyan sztárcsináló műsorokban lebőgő emberek is meg verték volna őket a hangjukkal! Szóval így megújulva vártuk a nagy zene csatát. Ami sajnos elmaradt. Illetve későbbi időpontra raktuk át, mert az ellenfél énekese megbetegedett. Erről én arra a következésre jutottam, hogy beijedtek tőlünk! Emiatt legfeljebb máskor fogjuk megalázzuk őket. Nem aggódom. Mivel elmaradt a verseny, ezért (néha kötelezően) segítettem a családomnak a farsangra való készülődésben. Hogy én mennyire utálom azt az ünnepet! Mindenki puccos jelmezekben járkál, kinevetik azokat aki egyszerű maskarát húznak magára! Ráadásul senki sem öltözik, be a nagy hősnek! Andy Andersonnak! De még katonának sem! Legalábbis nagyon ritkán lát olyat az ember. Utoljára tavaly farsangkor láttam egy ezredesnek öltözött gyereket az utcán. Gyorsan oda rohantam, felkaptam. Az ég felé emeltem és azt kiáltatom: -Végre egy normális gyerek! Itt a király! Majd nem sokkal miután elkezdtem körbeforogni vele, elkezdet sírni. A reakciója miatt leraktam a földre. Az anyja miután porontya a szoknyája mögé bujt, táskával elkezdet ütlegelni engem. Utálom a női táskákat! Olyan kicsik és még is, úgy éreztem mintha legalább tíz téglát belegyömöszöltek volna. Sajogót is utána a derekam. A suliban szokásokhoz híven nagy farsangi bulit tartottak. Természetesen elmentünk megnézni mit alkotnak idén a kis bestiák. Volt ott tánc(vagy legalábbis valami olyasmi), alkoholmentes ital(nagyon örültem neki), tombola (a legkisebb fiam nyert rajta egy varró készletet…) kínos helyzetek(a másodikosok amikor táncoltak ez egyik kölök megbotlott a saját lábában s neki dőlt a mellette lévő társának, ezzel elindított egy dominó reakciót, sorban dőltek el a gyerekek), szóval a szokásos dolgok voltak. Tommy rendőrnek öltözött be. Louie meg szabadság harcosnak( igaz, hogy lusta , de úgy tűnik, hogy eléggé kreatív). Legalább ők indén farsangkor nem hoztak kínos helyzetbe. Nem sokára lesz céges farsongi buli is. Azt nagyon várom már! Mondtam Orának öltözzünk be tanknak! Én leszek elől és a csövön keresztül nézek majd ki! Nem tetszett neki az ötlet. Kifogásolta, hogy mindig én döntöm el minek kell beöltöznünk. Fellázadt ellenem! Idén azt mondta, nem akar semmi háborús dologban benne lenni! Mondtam neki, jó most idén az lesz a ruhánk mit ő akar. Ennek a kijelentésnek örült, hozzá tette, hogy akkor meglepetés lesz. Titokban elkezdte varrni. Kíváncsi vagyok mi lesz belőle. Biztos valami jó ötlete támadt. Most búcsúzok tőletek. Hamarosan újra írok. Addig is vigyázzatok magatokra! Sziasztok
Már készül az új bejegyzésem. De gondoltam előtte írok nektek egy előzetest. Mert a végén még azt gondoljátok, hogy nem foglalkozom veletek! Pedig ez nem igaz ! A második világháborús sérüléseim után ti vagytok a következők a fontossági rangsoromban! Na jó, talán a családom meg előz titeket.
Amúgy remélem tetszettek a videók. Sokat szenvedtem, azzal a béna Windows MovieMaker-rel! Egy-kétszer lefagyott a szerkesztés alatt, meg lassú is volt. Én mondom nektek, ha minket a háborúkban ilyen silány termékkel ruháztak volna fel, nem így alakult volna a történelem!
Megint elkalandoztam. Tehát a következő begyedzésemet várhatóan vasárnap rakom fel.
Adok egy kis ízelítőt a tartalomból(tiszta brazil szappan opera sorozatnak hangzik nem? ):
- A bandában változás történt
- Louie szembesítette felem a fél évi jegyeit
- Ünnepi készülődés
-Hozé argonom ellopta a díjnyertes kávé fámat amit még.... hé ez nem is ide akartam írni!
Mind látjátok mi olyan család vagyunk akikkel mindig történik valami. Bár sajnos általában rossz dolgok...
Ez van,de egy veterán sosem adja fel! Kivéve ha becsípődött a csípője, vagy ha ép kijött a hátfájása!
Ez az utolsó bejegyezésem, ami a múlt évre nyúlik vissza!
Ez az élmény beszámolom eltér azoktól, amit eddig írtam. Ugyanis sikerült beszereznem egy videokamerát! Egy barátomtól kértem kölcsön. Ennek a szerkezetnek a segítségével megörökítenem az igazi Anderson karácsonyt! Legalább is a felét… Mivel, amikor a gyerekek megtámadtak akkor megsérült a kamera. Jobban tapadtak rám, mint a piócák! Jellemző! Egész évben gürizek, s mi a hála? Karácsonykor lerohannak! Szép kis ünnep mondhatom!
Otthon egy kicsit bütykölgettem a kamerát. Annyit sikerült elérnem, hogy néha bekapcsolt. Bár ez a tulajt nem vigasztalta… ekkor állítottam ki az újév első csekkjét…
Mindegy most már. Akkor jöjjenek a videóim, plusz melléjük egy kis kiegészítő szöveg.
Karácsony előtt egyik reggel a feleségem meglepett valamivel! Komásan néztem rá amikor felébrezett hajnalok hajnalán. Ő nagyon izgatott volt. Közölte, hogy előbb adja oda a karácsonyi ajándékomat. Ettől a mondattól egyből kiestek a csipáim a szemem körül. Lementünk a garázsba ott adta át nekem. Ami nem más volt, mint egy új szív a Rabler-nek! Annyira meghatódtam! Már majd nem sírtam! Olyan boldog voltam! Azonnal be is szereltem. Gyönyörű hangon muzsikált a kicsike! A kedvenc pizsamám, amin sok kis puska van tönkrement a műtét közben, de az nem érdekelt! Annyira imádom az én Orámat!
Este felé közölte hogy, másnap kocsikázhatnánk egyet. Úti célként a fenyőfa árust ajánlotta. Mivel jó kedvem volt és nagyon hálás voltam neki ezért egyből igent mondtam.
Amit estére meg is bántam, a világ megint ellenem fordult, sőt még egy vacak növényt is rám sóztak…
Még aznap precízen és szépen feldíszítettem a házunkat. Minden évben ezt a módszert alkalmazom. Decemberben elég hideg volt jó, hogy gyorsan végeztem.
Természeten nem segítet nekem senki! A gyerekek a televíziót bámulták! Lehet, hogy az a masina tehet arról, hogy ilyen lusták a katonáim?
Másnap az AMTATA küldetés foglalt le. Olyan furcsa volt az egész, mindenki engem jelölt a feladatra. Ezen meg is lepődtem, hiszen még ennyire egységesen sosem jelöltek semmilyen egy személyes bevetésre. Azt mondták én elég profi, vagyok ehhez a munkához, csak én tudom megtenni. Azt gondoltam végre leeset nekik ki az ész s merész köztük a társaságban. A küldetés nagyon egyszerűnek hangzott. Két részből állt. Elsőként az óvodát kellet bevennem, estére pedig el kellett foglalnom az árvaházat is. Ezeken a helyeken a küldetés célja az ajándék kiosztás volt. Ekkor még nem sejtettem, hogy mire vállalkoztam… ráadásul a készülődés közben egy rossz hírrel megbombáztak.
Sikeresen zárult a küldetés. Mindenki boldog volt. Kivéve a hátamat meg az altájam, ami sajogott a fájdalomtól az esés miatt. Mondjuk szerencsém volt, hogy nem gyújtottak be, illetve parázs sem volt a kandallóban! Az ajándék kiosztásnál sérült meg a kamera, ugyan is egy gyerek, aki annyira rohant az ajándéka felé, hogy összeakadtak a lábai és pont a kamerára esett rá.
Ezek után egész este javítottam. Annak örülök, hogy legalább a bátyám képe nem szerepel sokat a felvételeken. Az a felfuvalkodott hólyag! Leszólta a kocsimat, meg a házamat! Szerinte elavultak, régi módiak! Képes volt zöld zakóban megjelenni! Biztos dollárokból varrták össze neki! Meg különben is nem színházba jött minek öltözött ki!
Ezen kívül ott volt még a drága anyám. Aki mindenbe beleszólt, és amiben tudott ott megalázott. Sajnos nem az ember választja a családját…
Remélem nektek jobban telt a karácsony. Azért ezek a bosszantó dolgok, mellet sok jó is volt. Finomat vacsoráztam és a rokonlátogatást is, letudtam legalább három-négy hónapig. Bár ahogy észrevettem az énekem senkinek sem tetszet. Nem tudja a családom mi a művészet! Örülök, hogy legalább még ezt meg tudtam örökíteni a filmfelvevővel. Ezután már csak azt sikerült felvenni, amikor Louie és a legkisebb fiam megkapják az ajándékukat.
Ezennel véget ért a tavalyi Anderson év!
Idén nem történt sok esemény, tehát legközelebb egy rövid (bár lehet hosszú lesz) beszámolót tartok arról, hogy eddig mi történt a házam táján.
Miután megszavazták azt a ”fergeteges” banda nevet, elkezdődött az igazi próba.
Pár hetünk volt csak hátra karácsonyig, szóval bele kelet húznunk! Egész nap csak a kottákat tanultam. Még a vécére is magammal vittem őket! Naponta a munka után összegyűltünk és olyan két-három órát gyakoroltunk. A repertoárunkat különböző karácsonyi zeneművek alkották. Saját zeneszámot sajnos nem tudtunk létre hozni ilyen rövid idő alatt.
Próbák után kemény marketing tevékenységet végeztünk. A városnak szinte minden második villanypóznájára raktunk ki plakát a koncertünkről.
Ami szerény véleményem szerint rettenetesre sikeredet! A mai fotósok nem étének a szakmájukhoz! Kövérnek nézek ki azokon a képeken! Ez nevetséges! Pedig nem is vagyok az! Csak rosszul, állították be a fény viszonyokat!
Nem beszélve az együttes ruhájáról! Az is siralmas!
Mondtam nekik, vegyünk fel fekete esetleg világos kék zakót vagy szmokingot. Ugyan is ezzel meg adjuk helynek, illetve a zenének a tiszteletet.
Erre azt mondták, nem vagyok kreatív! Úgy gondolták olyasmi ruhát, kell viselnünk, ami illik a nevünkhöz. Tudjátok mi lett az együttes hivatalos öltözete?
A gyári munkaruhánk! Remek! Olyan érzés mintha a koncertünkön is dolgoznék!
Mostanában senki sem ad az én véleményemre! Bezzeg régen! …
Azt hiszem 1942-volt. A forró Szaharában állomásoztunk. Olyan meleg volt, hogy a reggelinket speciális módón készítettük el. Ami annyit jelentet, hogy a fejünkről levettük a sisakunkat bele öntöttünk egy kevés olajat, a szélén megtörtük a tojáshéját, a tartalmát bele folyattuk a sisakba és egy-két perc alatt el is készült a finom homokos-izzadságos tojás rántotta!
Egyik nap is ilyen hőmérséklet között meneteltünk a sivatagban. Szomjaztunk, a fáradtságtól a nyelvünk majd nem a földig ért! Amikor egyszer megpillantottunk egy hatalmas oázist! A tavának akkora területe volt, mint három vagy négy nagy úszómedencének összesen. Körülötte pálmafák emelkedtek a magasba, leveleik árnyéka hűsülésre csábították a fáradt katonákat. Mögötte egy kisebb domb hózódott. A friss víz látványa szinte megbolondította a társaimat! Örülten futásnak eredtek s közben eldobták a cuccaikat! Minden áron inni akartak a vízből.
De ekkor eléjük ugrottam! Mondtam nekik, hogy ne veszítsék el az ítélőképességüket! Ez lehet, akar egy látomás vagy egy csapda!
Pár újonc nevetet rajtam, de a többiek egyet értettek velem. Mivel már sokszor húzta ki őket a csávából, az éberségem a figyelmességem. Cselhez folyamodtunk, kétfelé váltunk. Az ezred egyik fele futott a víz felé, ám ez csak álca volt, elterelés. Ez alatt a másik fél megkerülte az oázist.
Tényleg csapda volt! A homokdomb mögött vártak minket a német katonák! A taktikánk segítségével bekerítettük a németeket. Kénytelenek voltak megadni magukat!
Milyen szép nap is volt az! A foglyoktól sikerült sok fontos információt megszerezni! Akkor kaptam a józanész kitüntetésemet!
Ám úgy tűnik ez már a múlté, senkit sem érdekel! A saját bandám mindig leszavaz engem…
Közeledet az első bemutatónk ideje. Mind izgatottak voltunk. A kellemetlen izzadtság illatát elnyomta a ruhánk olajos szaga. A koncertünk után azt terveztük, hogy a közönségnek lehetősége nyílik elmondani a véleményét rólunk. Körülbelül tíz perccel a kezdés előtt a piros függöny mögül kinéztem. Meg akartam nézni, mennyi ember gyűjt össze a nézőtérben, illetve a közönség összetételét. Ez alatt azt értem, hogy a nézők azért jöttek el, mert ismernek minket, vagy pedig nem ismernek minket és a zene miatt vásároltak jegyet.
Megdöbbenés fogadott! Az első sorokban ültek az ismerőseink. Létszámuk úgy hatvan fő lehetet, még az a patológus is eljött! Ezen kicsit meghatódtam, nem is reméltem volna, hogy ő is eljön… hm ez túl nyálas mondatnak hangzik, nem elég férfias. Majd később kihúzom!
A középső sorokban, kissé hézagoson ültek a számomra ismeretlen emberek. Nagyjából negyvenen főt számláltam meg. Őket éreztem igazi közönségnek. Hiszen a barátaink, ha nagyon rosszul szerepelnénk, akkor is végig hallgatnak minket. Általában nem mondanak rosszat, vagy ha igen, akkor szépen fogalmazzák meg, sok jó dolog mellett. Na de ők, az ismeretlenek bármikor felállhatnak és kisétálhatnak az ajtón. Kritikusan, köntörfalazás nélkül közlik, hogy tetszet-e nekik a zenénk vagy nem.
A hátsó sorokban furcsa dologra lettem figyelmes. Egy nagy kartonlapot vettem észre, amit két farúd tartót. Ez állt rajta: Traktor gyáros banda, mind olyan bamba!
Alig akartam elhinni, amit látok! Jobban szemügyre vettem a tábla körül ülőket. Tudjátok kik voltak azok! Egy másik traktorgyár alkalmazottjai, akik pár várossal arrébb tevékenykednek! Összesen öten voltak. Nagyon pipa lettem! Legszívesebben kirohantam volna, és a trombitámmal addig ütöttem volna őket, amíg haza nem mennek! Szóltam a többieknek is! Már azt terveztük, hogy közéjük csapunk! Amikor eszünkbe jutott valami! Mégpedig az, hogy karácsony van. Ezen felül a közönség között sok kis gyerek ült. Közösen megegyeztünk, majd a koncert után leszámolunk velük!
Beálltunk a függöny mögé, vártuk, hogy két oldalra elhúzzák. Mikrofonon bekonferáltak minket. Idegesek voltuk, jobban izgultunk, mint tíz perccel ezelőtt. Fejemben lejátszottam a zenék kottáit. Kis vártatva vakító fény törte át a piros leplet, a színpadon átvette a függönynek a helyét.
Taps fogadta bandánkat. Abban a pillanatban nem izgultam már többé. A nézőtérnél már kialudtak a lámpák. A szemünkbe világító a fény a közönségből árnyakat formált. Fel ismerhetetlenek lettek az emberek. Az egész esemény valahogyan kellemes, jó érzést váltott ki belőlem. Úgy éreztem magamat, mintha a színpadra teremtődtem volna.
Amit sajnos később elrontott a hátsó sor fütyülése és olyan beszólásai, amiben azt közölték mennyük haza.
De mi tovább játszottunk. Egyik számot a másik követte. A dalok végénél a tapsok elnyomták az utolsó sorok lázadását. Ehhez hasonló számokat adtunk elő:
A koncert végén fáradtan, kimerülten vártuk a véleményeket. Én személy szerint ekkor kezdtem el megint izgulni.
Kaptunk sok jót és rosszat egyaránt. A legtöbb vélemény szerint élvezhetők voltunk, de azért még sokat kell gyakorolnunk. Hiányolták saját műveinket.
A másik traktor gyáros csapatot az utcán elkaptunk. Kiabáltunk, ordítottunk egymással!
A végén kihívtak minket egy zenei párbajra. Mivel nekik rock együttesük van.
Természetesen elfogattuk a kihívást. Konkrét időpont még nem tűztünk ki, annyit tudunk valamikor Februárban, kerül rá sor. A megbeszélés után visszamentünk a családjainkhoz, barátainkhoz és meghallgattuk a véleményeiket.
Lassan véget ér a múlt évi beszámolom. Már csak az utolsó rész van hátra. Ahol bemutatom az Anderson család karácsonyát! Szerencsére ott nem kell ennyit gépelnem. Hiszen beszereztem egy videokamerát! Bár egy csöppet megsérült és sok mindent nem tudtam felvenni… na de mindegy ezt majd következő alkalommal mesélem el.
Addig is legyetek jók. Pihenjétek ki az előző félév végét. No meg nézzetek sok második világháborús dokumentumfilmet! Hátha engem is láttok valahol!
Jó rég nem írtam. Remélem nem estetek depresszióba, amiatt hogy nem olvashattok az én izgalmas életemről!
*háttérben: -Nem valószínű apa. Hiszen senki sem kíváncsi a blogodra!
-Nincs jobb dolgod fiam! Nyomás tanulni!
-De apa! Már végeztem a leckémmel!
-Louie, ötös tanuló vagy?
-(nagy sóhaj) nem
-Akkor nyomás tanulni!!!*
Neveletlen kölök!
Mivel is akartam kezdeni. Á meg van!
Szerencsére nem kellet sokat szenvednem a tömegközlekedéssel, hiszen közel volt már a karácsony.
Elhatároztam magamban, hogy az utolsó napon a munkahelyemre gyalog illetve inkább futva megyek el. El is mondtam mindenkinek, akivel találkoztam, hogy mi a tervem az év utolsó munka napjára! Csak hogy bebizonyítsam magamnak meg a többieknek, hogy én még mindig fitt és erős vagyok!
Aznap reggel negyed órával korábban keltem fel. A feleségem folyton próbált valamit elmondani nekem a futással kapcsolatban, de én nem figyeltem rá. Amikor fel hozta csak azt kántáltam , hogy: megcsinálom, megcsinálom! A tápláló reggeli után készen álltam a hazugságok elhallgattatására! Készen, hogy bebizonyítsam azt a tény, amit nem hittel senki! Azt, hogy én még mindig erős vagyok! Beveszem a várost gyalog!
Fejemben végig futott a Rocky egyik zenéjét! Az Eye of the tiger! ( ha nem ismernétek itt egy videós klip)
Férfiasan megraggattam az ajtó kilincset! A kulcsomat majdnem bele törtem a zárba, akkor lendülettel nyitottam ki! Ki löktem az ajtót és akkor…. -NEEMMMM! Kiáltottam! Ugyan is mindent ellepett a hó!
Tegnap este korán feküdtem le. Valószínűleg azt történt, hogy egész este havazott. Reggelre vagy húszcentis hó feddte le kis városunkat!
Ekkor felnéztem az égre. Öklömet az ég felé emelve, fenyegetően rázogatva így kiáltottam:
-Ilyen könnyen nem adom fel! Egy veteránt nem győzhet le egy kis fagyott csapadék! Ez a kis akadály csak még fényesebbé teszi majd a győzelmemet!
Daliásan haladtam a járda felé! Közben ezt kiáltottam:
-Ez a kis túra semmiség lesz nekem! Mintha egy főszállal kéne bokszolnom!
Ezután egy-két ütést csináltam a levegőbe!
-Vagy mondjuk azzal a fával! Simán kettétöröm!
Egy jól irányzott jobb egyenessel a fatörzs közepébe ütöttem! Ám az ütésem olyan erős volt, hogy a fáról a nyakamba zúdult a friss fehér lombkorona!
-Hahaha! Szép volt Anderson! Harsányan nevetet fel valaki a közelben.
Felismertem ezt a gúnyos kacajt. Ez a szomszédomé volt, Jensené.
Mit is feleltem neki hm ?… Á! Meg van! Valami olyasmit, hogy én annyira gyorsan tudok futni, hogy van még időm hóemberépítésre is!
Miután kimásztam a hó lavina ööö… illetve a hóemberépítést abba hagytam, bemelegítés ként nyújtottam párat, majd neki iramodtam a hosszú távnak.
Igyekeztem egyenletes ütemben haladni. A fagyott csapadék megnehezítette az utamat! Szerencsére legalább nem csúszott. Az emberek a kocsikból bolondak néztek. Mivel a hőmérséklet jóval fagypont alatt volt.
Tudtam, hogy meg tudom csinálni! A vége felé már elértem azt a fáradsági pontot, amikor nem tudtam semmire sem gondolni. Csak lihegtem s futottam a cél felé. Aztán végre meg pillantottam a munkahelyemet! Igen győzelem! Gondoltam magamban. Amikor olyan kétszáz méterre lehettem a bejárattól lelassítottam, átváltottam gyaloglásba. Ez idő alatt kicsit összeszedtem magamat. Az ajtóhoz érve kihúztam a hátamat s beléptem. A porta fogadott engem.
A portás kérdeztem hogy, jól vagyok-e, mivel szerinte sápadtam néztem ki. Válaszként azt feleltem, futva jöttem a lakásomtól idáig. Hangomból büszkeség áradt.
Erre azt mondta, hogy akkor már érti mért, késtem legalább két órát a műszakomból.
Ezt halva, nagyra nyíltak a szemeim, tátva maradt a szám. Öregnek s vesztesnek éreztem magamat. Aztán a portás elkezdet nevetni. Azt mondta csak viccelt, tíz perc múlva kezdődik csak a munkaidőm. Mérgesen nézve őt tovább mentem az öltözőbe. Ahol mindenki ledöbbent arccal tekintet rám!
Akkor igazi győztes voltam! Úgy, mint régen!
Bár haza kocsival vittek, és vagy két napig alig tudta járni. De akkor is megérte! Ebben az évben sok baj, szerencsétlenség történt velem. Ám aznap reggel bebizonyosodott, még mindig tudok nyerni. Semmi nem álhatott a kitőzött célom elé!
Az idő alatt, amíg otthon gyógyulgattam, próbálni a fellépésünkre! Jaj! Azt nem is mondtam nektek! Mi lett a banda neve! Hú azt nagyon szégyellem… annyi fantáziátlan embert egy rakáson! Nekik nem tetszettek azok a zenekari nevek, amiket én mondtam! Nem! Ők közösen jobbat találtak ki… engem meg leszavaztak… jellemző!
Tehát a nevünk, kapaszkodjatok a szék karfájába vagy akármibe, de minden esetre üljetek le!
Nem… nem, akarom elmondani! Egyszerűen, síralom! Azért ezt a nevet választották, mert ez közös az életünkben.
Na jó elmondom, de csak azért mert sokáig nem írtam bejegyzést. Tehát a nevünk:
Traktor Gyáros fiúk…
Most komolyan? Mielőtt ezt a nevet kitalálták előtte hány sört, ittak meg?
Szerintem ez a név is közre játszott abban, amiért a december 23. dikán rendezet fellépésünknél nem volt telt ház!
Pontosan hogy zajlott az egész azt kérditek?
Majd legközelebb elmondom! Sőt megtudhatjátok azt is, hogyan zajlott le a karácsony nálunk.
Mostanában annyi minden történt velem, hogy sajnos nem maradt időm arra, hogy leírjam ezeket nektek. Voltam futni, meg történt a nagy családi össze jövetel (olyan volt, mint amikor a marhák megrohamozzák az istállót) a bandámnak nevet adtunk (elég silány név lett) s fel is léptünk karácsonykor, a Rableremről is vannak híreim. Utolsóként AMTATA által rám bízott feladatot is meg oldottam. Remélem semmit nem, hagytam ki.
Elnézést kérek tőletek, hogy mostanában eléggé inaktív voltam. Az lesz az újévi fogadalmam, hogy jövőre többet fogok foglalkozni a drága olvasóimmal.
Addig is Boldog újévet kívánok nektek! Az év első napján egyetek virslit, s lencsefőzeléket, hogy gazdagok legyetek! Én tuti behabzsolok pár tányérral! Elegem van már a szegénységből! Emellett ha tehetitek, húzzátok meg a disznó farkát! Utána megfogtok lepődni! Emlékszem arra az esetre, amikor az újévet egyik bácsikám farmján töltöttem. Körbeül nyolc éves lehettem. A rokonom tartott néhány disznót. Éjfél körül bemásztam hozzájuk, s jól megrángattam az egyik farkát! Aki viszonzásként visított illetve akkorát, rugót belém, hogy kirepültem az ólból! Aztán amikor később a bácsikám levágta őt gúnyos mosollyal, falatoztam a húsából.
Ezzel a rövidtörténettel búcsúzok tőletek, s kétezer kilenctől.
Este szórakozzatok jól! S ne gyújtsatok fel semmit lehetőleg! Esetleg a szomszédom Jensen házát.
Sajnos a tervezett Andersonos karácsonyi bejegyzésen elmaradt. Mivel a karácsony technika ördöge jó megtréfált. Először 2-3 napra elmentem a netem. Utána, amikor azt a problémát megoldotta a szolgáltatom, tönkre ment a gépem (szerintem vírust kapott).
Tegnap este tudtam helyre rakni.
Elnézést kérek ezek a dolgok miatt.
Karácsony után bepótolom a bejegyzést. Ami rengeteg történetet fog tartalmazni és remélem, okozok vele pár derűs percet nektek.
Sőt ha minden jól megy a szöveg mellét lesz pár videó is.
Addig is kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok nektek!
Itt van ez a jó videó, ami alatt egy egészen ötletes, kreatív szám halható. Persze azért nem tökéletes. Egy dolog nekem nagyon nem tetszett benne. Kíváncsiak vagytok rá, hogy mi volt az? Elárulom nektek. Az, hogy kifelejtettek belőle engem! Jellemző!
Minden tiszteletem azoké az embereké, akik tömegközlekedési eszközön közlekednek nap, mint nap!
Egyszerűen borzalmas azokkal utazni!
Sokkal korábban kell fel kelnem. Ott kell dörömbölnöm a fürdőszoba ajtón, hogy a nagyobbik lányom végre ki jöjjön onnan. Amikor végre elhagyja nagy gőzfelhők között a helységet akkor a legkisebb kölköm a lábam alatt átbújik, rám mosolyog és közben mondja bocsi apu s rám vágja az ajtót! Ez így megy szerda reggel óta!
Ezt érdemlem én! Az iskolában kéne tartani, olyan órát, amin megtanítják nekik, hogyan kell tisztességesen viselkedni az apjukkal! Bár azt hiszem, ezt felvetettem már párszor.
Visszatérve a reggelekre elmesélem lebontva hétköznapjaimat…
Szerda:
Megyek ki a buszmegállóhoz, erre az a patológus elhajt mellettem kocsival, s ezt kiáltja felém: -Mi van Anderson! Az orvos olyan kövérnek talált, hogy eltiltott a kocsitól! Nehogy beszakadjon az alja!
Hú ekkor olyan mérges lettem rá! Sikerült neki kora reggel harmadszorra is kiborítania! Nem vagyok hájas, csak egy kicsit ki estem már a formámból! A sértegetésére válaszként azt tettem, hogy amit kezemben fogtam, azt utána vágtam! Ami nem más volt, mint a… táskám. Az utca közepén kinyílt és szedhettem össze a tartalmát. Az volt a legrosszabb, hogy még el se találtam! Persze elment a buszom. Várhattam a következőt. Amin akkora tömeg volt, hogy alig fértem fel! A buszvezető kabinban szinte majdnem belepréseltek! Mellettem egy vén mami nyomorgott illetve siránkozott. Ezt kellet hallgatnom legalább két megállóig. Mert utána felszabadult egy ülőhely. Amikor ezt meg látta az idős nő akkor elkezdet sprintelni a hely felé! Mint egy amerikai focista fellökött mindenkit csak hogy övé lehessen az ülőhely! Képzeljétek el milyen harc alakult volna ki, ha útközben találkozik egy másik rohanó időssel!
Természetesen elkéstem. A főnököm le is szúrt nagyon. Mivel ép egy nagy megrendelést kell teljesítenünk.
Csütörtök:
Megint a buszmegálló felé tartottam. Csak hogy egész este zuhogott az eső emiatt mindenhol tócsák keletkeztek. Reggelre szerencsére már csak csöpögött.
Állunk egy páran várjuk a buszt a kijelölt helyen. Erre jön egy kamion. Dudált egy hatalmasat s mindenkit lefröcskölt sárral! Azt hittem felrobbannak! Haza mentem átöltöztem.
A buszomat lekéstem. A következőn meg élvezhettem az egész útón egy csöves ember szagát.
Megint nem értem be időben. Majd (gondoltam) másnap korábban kelek s beérek.
Péntek:
Sikerült felkelnem korábban. De sajna visszaaludtam. Mire újra felébredtem addigra már hatalmas késésben voltam. Gyorsan kapkodtam. Annyira gyors voltam, hogy nem csak behoztam a lemaradásomat, de még időt is nyertem! Boldogan záram be a házam ajtaját hiszen még legalább hét percem van a busz érkezéséig s a megálló gyors léptekben körülbelül két percnyire van tőlünk. Mikor raktam el a kulcsomat, hát nem elmegy a buszom! Előbb jött, mint kellet, volna! Istenem!
Gyorsan szereznem kellet valami járművet! Nem késhettem el! Oda mentem a garázshoz, reménykedtem, találok ott egy használható biciklit.
Csak egy volt ott, ami az én méreteimnek meg felelt. Ami a lányom tulajdona volt. Lila bicikli. Ahol megfogod a kormányt az természetesen rózsaszín volt. Ezen felül a kerekén ilyen… nem is tudom, hogy írjam körbe, a vasrúdon ilyen kerek bigyók voltak sok fajta színben, és amikor tekertem biciklit akkor csörögtek.
Dilemma mellet álltam. Elkésés vagy leégés… elkésés vagy leégés… elkésés vagy leégés… leégés.
Fejemre zacskót húztam ezzel próbáltam magam megvédeni a szégyentől. Végig az úton vagy 50km/óra sebességgel tekertem a munkahelyem felé. Az úton folyamatosan röhögtek rajtam, illetve megpróbáltak leszorítani az útról poénból!
De végül is beértem! Nagy megkönnyebbülés volt. Persze egyből egy székre vetettem magam s vagy egy óráig csak ülő munkát végeztem.
Hamar keresnem kéne egy új motort. Megyek is, körbenézet a neten.
Legyetek jó katonák s a felvételiteket katonai egyetemre adjátok be!
Az autószerelő rossz hírt közölt velem. A Rambler-em motorja beadta a derekát kornak s tönkre ment. Nagyjából húsz évig hűen szolgált engem. Most már biztos a motor menyben van.
E hír miatt kicsit kiborultam. Ha olvastátok az előző bejegyzésemet, akkor tudjátok, mit érzek az autóm iránt. Tudjátok bármilyen dologban az első, az kiemelt szerepet tölt be az életünkben. Mondjuk én eddig meg is, tartotta az első kocsimat! Nem fogom fel adni, amíg élek! Ő lesz nekem csak! Ez a huszonegyedik század! Csak találok valahol egy motort neki! Addig is, kitalálom, hogy hogyan jussak el a munkahelyemre. Eddig könnyű dolgom volt, elvittek kocsival. Ám sajna ez a múlté. Ugyan is összevesztem tulajjal. Ő is jelentkezett a Jazz bandámba, de visszautasítottam. Mivel még csak pár honapja zenél, teljesen amatőr. Persze ezen meg sértődőt. Majd holnap megpróbálkozok a helyi járattal. Biztos simán beérek.
A hétfői próba katasztrófa volt. Bár az inkább meghallgatás volt, mint próba. Ám végre meg vannak a muzsikusaim. Gyakorlunk egy keveset és tarolunk majd a színpadon! Összesen kilenc ember jelentkezet a bandámba. Ebből bekerült a csapatba egy dobos, egy gitáros, egy szaxofonos és végül egy szintetizátoros. Így velem együtt öt tagból áll az együttes.
A többi négy emberből három alul képzett volt. Egy pedig ittas állapotban jött el, s a hangszerén, (ami egy csörgő volt), úgy mond zenélni porbált s mellé elnyújtott szavakkal énekelt. Hát mit ne mondjak elég vicces volt.
A lényeg, végre összeállt a Jazz bandám! Ha úgy nézzük elég gyors idő alatt! Legközelebb ki találjuk a nevünket s elkezdünk igaziból próbálni. Olyan izgatott vagyok!
Bár ezt elhomályosítja az, amikor ara gondolok, hogy anyám itt volt vasárnap. Azt mondta, hogy eltunyultam! Ez nem igaz! Holnap be is bizonyítom magamnak! Elmegyek majd futni! Anyám hozott nekünk ajándékokat. Mégpedig mikulás csomagokat. Mindenki csokit illetve egyéb édességet kapott, kivéve én. Én szenet és virgácsot kaptam csak. Jellemző! Ráadásul rá akard beszélni, hogy vegyek egy új autót! Még mit nem!
Természetesen a házunkat rendben találta. Tehát idén újra nálunk lesz a karácsony. Remek, sok főzés s takarítás vár rám, juhé (remélem, érzitek az iróniát)!
Búcsúzok tőletek. Vár egy foci meccs s hozzá egy hideg sör.
A DRÁGÁM… beteg… nagyon beteg! Az életem! A kocsim… lerobbant!
Pedig azt hittem, hogy már jobban van! Ám a szokásos lejtőn, amin mindennap áthaladunk most kifogott rajta! A felénél megadta magát! Egy utolsó nagy pöffentés után a szmog felhőn keresztül visszagurultunk az aljára! Emiatt holnap mehetek orvoshoz, mivel túl sok füstöt nyeltem! Ráadásul a hátam is fáj. Ugyan is vagy fél mérföldön áttoltam hazáig a kocsit! Nem rég értem csak haza!
De az én problémáim most mellékesek! Szegény autóm! Holnap jön hozzá a kocsi doki, hogy felmérje a helyzetét! Nagyon félek!
Tisztán emlékszem arra a napra, amikor megvettem Őt. Akkor még hátul gombolós voltam. Több éven átspóroltam, gyűjtögettem az első autómra. A szüleim (azok a drága jó emberek) pótolták ki a hiányzó pénzösszeget. Ami igazából az ár felét tette ki.
Bár mostanában a zsémbes anyám vissza szeretné kérni azt a pénzt. Méghozzá kamatostul! Adok én a… Nem, most nem dühöngök. Ezzel elrontanám eme szép történetet.
Szóval meg volt a pénz a kocsira. Boldogan mentem az autó szalonba apámmal. Hatalmas választék volt. Kicsit zavarban voltam. Nem tudtam melyiket, válasszam. Ám ekkor kaptam egy isteni jelet! A jel után tudtam ez lesz az én első automobilom!
Kérditek mi volt a jel? Hogy is mondjam… ő… az , volt…. hát…szóval, valami béna bele ült a járgányba, bekapcsolta a motort, véletlenül sebességbe tette s elütött engem. Mondjuk ebből az esetből egy jó dolog származott. E miatt húsz százalékkal olcsóban adták nekünk oda azt a járművet.
Mennyi emlékem fűződik hozzá (sóhaj).
Affene… eszembe jutott valami rossz dolog. Vasárnap jön az anyám látogatóba. Egy képről jutott eszembe, ami az asztalomon van. Ha az a nőszemély hozzá mer nyúlni a beteghez, vagy megmeri zavarni a tevékenységemet szeretet négykerekűmmel akkor én… Én (Háttér hang! -Andy!) Mosolyogva a szobájához kisérem! Még hogy…(dörmögés illetve morgás)
Jut eszembe! Végre összeállt a banda! Hétfőn lesz az első próbánk! Akkor fogjuk megtárgyalni a banda nevét is.
(Sóhaj) Biztos majd pár napig a kocsim nélkül, kell dolgozni mennem. Nélküle fél embernek érzem magam. Tudjátok nagyon a szívemhez nőt a sok évtized alatt. Megszoktam, hogy ott áll reggel a garázsban és engem vár. Amikor kigurulok az úttestre akkor a felkelő nap kiemeli a szép fényezését. Boldogan pöfékel az úton a munkahelyemig. Remélem, helyre lehet pofozni, nem bírnám ki nélküle.
Ma sem volt egy unalmas napom. A munkahelyem átváltozott csatatérré! Az a gép, ami összehegeszti a traktor kerekeket, meghibásodott. Ez ugye nem lett volna baj, ám a gép életre kelt s nekünk támadt! Én mondom! Transzformers volt! Jobbra-balra mozgott és traktor kerekeket lövellt ki magából! Ablaküvegek törtek, férfiak női hangon sikítoztak! Olyan volt mintha visszacsöppentem volna a második világháborúba. A helyzetet természetesen megint én mentettem meg. Oda kúsztam a géphez egy hatalmas csavarkulccsal. Mikor éppen más felé tüzelt, akkor fel álltam és a szerszámmal a kezemben elkezdtem ütni a vezérlő panelját. Pár erősebb suhintás után megadta magát.
A jutalmam egyszerűen csak egy gratuláció volt illetve nem kellet segédkeznem a takarításban. Jellemző, sosem kapok pénzjutalmat!
A mai napon gyarapodott az együttesem létszáma! Két kollégám jelentkezett a bandába. Az egyik szintetizátoron játszik a másik meg szaxofonon. Hamarosan elkezdünk próbálni is. Már alig várom!
Üdv rád is házad népére, te jó szán tóvető, (vagy katona)
Te mindig szívesen fogadsz,
Midőn a nyári szél… satöbbi, satöbbi
Most azt kérditek ez meg mi volt? Eltévedtünk talán?
Nem! Ez Andy blogja! Mostanában, ezt a nótát gyakorlom. Gondoltam megosztom veletek. Vissza kell térnem az alapokhoz, mivel már régen zenéltem és kiestem a formámból. Bár nem nagyon csak egy picit. A gyakorlásra azért van szükség, mert elhatároztam, hogy karácsonykor koncertet fogok adni!
Egyelőre még csak a tagokat toborzom. Az első fellépésünket úgy képzelem el, hogy én kezdek egy trombitaszólóval. Ezzel konferálom fel a bandámat! Aminek a neve: Gólyó Szóró trió! Vagy Big Bumm Band! Esetleg Thomson Fire!
Újra beköltözik a Jazz a művelődési házba! Már vagy öt éve nem szolt ilyen zene a falai között! Felháborító! Ezt nem hagyhattam! A trombita nagyon hasznos hangszer!
Emlékszem, 1944-ben. Amikor egy templomba kellet vissza vonulnunk. A németek katonák bekerítettek minket! Mindenki imádkozott, de én akcióba léptem! Megraggattam hűséges bajtársamat, Vén Bercit (ez volt a trombitám neve)s elkezdtem vele Trombitálni! Olyan hangokat csaltam ki belőle, amik hasonlítottak egy repülőhöz! Az egyik harcos testvérem vette a lapot. Elkezdte hangosan üvölteni, hogy jönnek értünk repülővel, megmenekültünk! Szerencsére az egyik oldalról elkezdett fújni a szél. Emiatt el is hitték a németek, hogy onnan sok repülő jön. Fejlesztve menekültek!
Látjátok, még erre is jó ez a hangszer!
Mint olvastátok mostanában eléggé elfoglalt vagyok. Ott van az Amtata az együttes a munka és a kölykök is.
Ráadásul az anyám lassan beköszön hozzánk! Azt írta a levelében, hogy megakarja nézni a házunk állapotát. Alkalmas-e a karácsonyi nagycsaládi össze jövetelre.
Nem örülök neki, hogy most jön ide! Teljesen elfoglalt leszek, valószínűleg még ideges is. Ő meg itt fog pattogni mellettem, illetve felteszi a szokásos idegesítő kérdéseit! Például:
- Miért nem vagyok olyan tehetséges, mint a testvéreim?
-Andy, a te kölykeid miért nem nyertek semmi díjat mostanában!
Néha kiborít ez az asszony. Majd túlélem valahogy. Azért szeretem. Bár amilyen zsémbes mostanában örülöm, hogy évente csak párszor látogat meg minket.
(háttérből Ora: -Andy! Hogy beszélhetsz így az anyádról?
Andy: -Drágám, félre hallottad! Azt mondtam, hogy nem örülök, hogy évente csak párszor látogat meg minket!)
Hogy van az, ha az anyámat, vagy az anyósomat szidom, akkor Orának jobb a hallása, mint a német kémeké?! Hú, ezt véletlenül leírtam! Na mindegy. Majd kitörlöm a végén. Nem lehetek olyan béna, hogy ezt a mondatot elfelejtem kitörölni!
Valamit még meg akartam veletek osztani. Hm… Á! Meg van!
A kocsim még mindig betegeskedik. Szerencsére mióta úgy mond diétára, fogtam az óta kicsit javult az állapota. Nem pöfékel akkora szmog felhőt és jobb a motorhangja is. Az AMTATA valamit tervez karácsonyra. Remélem nem megint közmunkás feladatott, kell végeznünk. Lassan eljön az a pillanat, amikor Louie depressziós lesz. Ugyan is a feleségem megint alkalmazni fogja rajta a ”nincs cukor karácsonyig” című nevelési programot. Ez is egy vicces időszak ám.
Na zárom soraimat. Legyetek jók, vigyázzatok a hazátokra!
Tegnap borzasztó dolog történt! Beteg lett a drágaságom! Nem az asszony, nem is a gyerekek, hanem a kocsim a ramblerem! Tegnap amikor hazafelé tartottam a munkámból a lejtőn felfelé haladásnál nagyon szenvedett! Nagy nehezen tudott csak felérni a tetejére! Mivel közben kicsit köhögött ez okból kifolyólag maga után nagy füstbombákat hagyott! Emiatt úgy gondoltam időt kell szánnom rá, illetve diétára kell fogom! Legközelebb drágább benzint tankolok belé. Tegnap az olaját is kicseréltem s bütykölgettem egy kicsit. Tudjátok mindent megnéztem, a motorháztető alatt. Befeküdtem alá is, hogy jobban szemügyre vehessem alulról a szerveit. Találtam egy laza csavart. Fogtam a szerszámomat, hogy meg tudjam húzni. Ekkor Louie elesett a kilógó lábamban! Ugyan is a figyelmét a legújabb szimat felügyelő képregény kötötte le. Esése miatt a laza csavart nem meg húztam, hanem ellenkezőleg kicsavartam a helyéről! Emiatt az összes olaj a fejemre ömlött!
Az a nap se volt az én napom! Akárcsak a múlthét péntek.
A bevetés nem olyan volt, mint amire számítottam. Hontalanoknak osztogattunk gulyást illetve figyeltünk a rendre. Segítettem a fűzésben. Bár nem katonáknak való munka! De hát a seregben is jó szakács voltam! Gondoltam egyenek valami finomat szegények. Erre később hallom, hogy panaszkodnak. Szerintük rosszul volt fűszerezve és még a hús is rágós volt! Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jó dolguk van, még válogathatnak is! Különben is biztos régen ettek már ennyire zamatos étket, emiatt elfelejtették mit is jelent a tökéletesen elkészült étel! Dühösen gondoltam magamban, hogy majd én megmutatom nekik milyen az, ha valami rosszul van fűszerezve! Titokban bele akartam tenni sok erős paprikát a bográcsba! Sajna lebuktam. Büntetés képen nem mehettem be a konyhába.
Idő után megnyugodtam. Kicsit sajnáltam őket, amiért erre a sorsra jutottak. Elhatároztam meglepem őket egy műsorral! Amit természetesen én adok elő! Louie-t fel hívtam telefonon, s mondtam, neki jöjjön ide és hozza el a trombitámat!
Miközben ettek az úgy mond vendégek. Elkezdem játszani a hangszeremen. Milyen szép hangja is volt. Nagyjából húsz-húszon öt perc múlva befejeztem az előadásomat. Kitárt karokkal fejemet plafon felé emelve vártam a tapsokat, éljenzéseket! De csak annyi történt, hogy egyikük azt mondta mennyek haza! Rájuk ordítottam! Valami ilyesmit mondtam:
Ti műveletlen banda! Nem tetszet nektek az én fenséges muzsikám! Az én előadásomat, amikor Churchill meghallgatta sírva fakadt az örömtől, meghatódottságtól!
Erre azt felelték, hogy én ódivatú vagyok és már senki se használja ezt a múltbéli hangszert!
Majd nem nekik estem egy lábassal a kezemben! Nagy nehezen a társaim fogtak le! Egésznap morogtam. Mikor elmentek hatalmas disznó ólat hagytak maguk után, illetve olyan szagot, ami még az én rohadt tökből készült német katonáimat is lepipálta. Este takarítás közben meg kérdeztem a többieket, hogy mi a véleményük a trombitáról. Szerintük sem egy mai hangszer már. Manapság már más fajta hangszerek a divatosak! Mivel lesz ez a világ! Senki nem szereti mostanság a rézfúvós hangszereket? Ennek a korszaknak is lehet, hogy vége lett? Én ezt nem hiszem! Körbe nézek a környékünkön, a művelődési házakban. Hátha találok valahol egy rézfúvós elő adást! Biztos vagyok benne, hogy tömérdek előadást fogok találni.
Nem semmi mennyi eső esik mostanában! Tegnap is teljesen szétáztam! Bár ennél éltem már meg durvább zivatart is. Még pedig a második világháborúban! A Francia fronton őt napig megállás nélkül eset az eső. Olyan erővel, hogy a ruhámat majdnem szétszaggatta! Hatalmas árvíz lett! Kénytelenek voltunk három napot fákon eltölteni. Úgy éltünk, mint a majmok! Láttuk, ahogy alattunk az új folyóban az életéért küzdött néhány tehén illetve német katona. Ez időben pont én voltam a szakasz szakácsa. Nekem kellet ellátnom őket élelemmel. A módszerem az volt, hogy fáról-fára ugráltam, és kiraboltam a fészkeket. Nyers tojáson éltünk! A héját is meg ettük mivel abban volt a sok vitamin!
Elmesélem nektek, hogy mi volt az előző AMTATA találkozón. Az elő adásom előtt a parancsnokunk tartott egy beszédet. Elég unalmas témákról beszélt. Ha jól emlékszem ilyenek voltak például: A cipő helyes tisztítás, jelvény tisztán tartása, mit együnk, hogy fittek maradjunk. Meg ehhez hasonlókról. Borzasztó volt! Annyi ostobaságot hordott össze-vissza. Főleg a táplálkozásról! Én minden reggel szalonnát eszek tojással s semmi bajom sincs! Erős és sovány vagyok! Az előadásában csak egyetlen jó, izgalmas dolog volt. Még pedig a pénteki bevetésünkről közzé tett információk! Biztonsági okokból csak a helység nevét árulom el nektek. Ami nem más, mint: Nagymami étterme! Biztos ellepték a rágcsálok!
Ezután végre én jöttem! Büszkén raggattam meg a mikrofont! Megfogattam magamban, hogy végig fogom mondom, nem fogom abba hagyni az előadásomat. Keményem, határozottan adtam elő mi lesz a sorsunk! Sajnos nem nyerte el a tetszésüket, nem volt sikeres. Azok az ingyen élők, tudatlanok kiröhögtek! Folyamatosan hagyták el a termet! Az előadásom felénél már csak két ember maradt a szobában. Az egyik aludt a másik meg a takarító volt! Ez hihetetlen! Pedig én az igazságot mondtam! Ennyit dolgoztam vele és ők meg…ÁÁÁÁ…
Azért nektek még elmondom röviden. Ti lesztek az utolsók akiket tudósítok a veszélyről!
Először az evolúcióval, teremtés történettel kezdem! Elmondom nektek, hogy igazából hogyan szólt az almás történet! A ravasz kis rágcsálóknak a kígyók voltak a nagy ellenségeik. Ekkortájt vesztésre álltak! Cselekedniük kellet, s egy gonosz ötlet fogalmazódott meg kis fejükben! Kígyó jelmezt öltöttek és így járultak Éva elé! Ők vették rá Évát, hogy harapjon bele az almába! Isten az ember mellet, a kígyókat is megbüntette! A büntetés miatt képesek voltak a rágcsálok győzelmet aratni ősi ellenségeik felett!
A fejlődésük a tizenkettedik században hirtelen fel gyorsult! Egyre okosabbak, ravaszabbak lettek! Megtanultak sok tárgyat készíteni, használni! Birodalmuk mélyen az erdőben lelhető fel. Általában a legnagyobb fák gyökerei környéken építették ki hatalmas városaikat! Ma már elérték az emberi fejletségi szintjét! De szerencsére a háziasított példányok a mi oldalainkon állnak! Erre példa a Rágcsávok című film!
Bizonyítékaim vannak, hogy fegyverkeznek ellenűnk! Sőt vannak a kis gonoszok között óriási példányok is!
Ismertettem az előadásomon, hogyan kéne megvédeni az országunkat (ebbe titeket már nem avatlak be). De ezt senki sem hallgatta meg! A takarító végzett a munkájával és felkeltette az alvó embert. Képzeljétek el együtt hazamentek! Képesek voltak rám oltani a villanyt! Ez lesz az emberiség veszte! De senkit sem érdekelt! Szerintem ezt jósolták meg a maják! Ők hozzák el 2012-re a világ végét! De senkit sem érdekel! Vajon így lesz vége az emberiségnek? Én már nem strapálom magam tovább, hogy hirdessem az igazat! 2012 közel van! Akkor minden kiderül!
Addig is éljetek boldogan! Olyan boldogan mint amilyen én vagyok mióta kibékültem a feleségemmel!
Aki megkérte, hogy osszam meg veletek a kibékülésünk igaz történetét.
A nagy veszekedésünk óta mindig szomorú voltam, megbánást tanúsítottam. Néha még kiabáltunk egymással utána, de rosszul éreztem magam. A temetőben a sírlátogatások után haza mentünk. Egy bögre tea mellet megbeszéltünk mindent s ő meg bocsaltot nekem! Megígérte, hogy többet nem szól, bele miként fogalmazok a bloggomban.
(-Andy! Háttérből kiált Ora.)
Jól van na! Hazafelé a temetőből bementem egy boltba. Vettem virágot meg csokit a kis feleségemnek s könyörögtem, hogy bocsásson meg nekem, amiért kiabáltam illetve csúnyán beszéltem vele!
Igazából nem a körülmény a lényeg! Hanem az, hogy kibékültünk!
A pénteki beszámolom az AMTATA-ban, nem úgy sikerült, ahogyan vártam. Az eseményeket még fel kell dolgoznom magamban. Most nem szeretnék beszélni róla. Talán majd legközelebb.
Helyette elmondom nektek milyen volt a Halloween Anderson módra.
Nem voltam ünneplős kedvemben. Legszívesebben bereteszeltem volna minden ajtót, ablakot. Az udvarra kiraktam volna egy táblát azzal a felirattal, hogy a ház eladó!
Ez az ünnep is a kizsákmányolásról szól! Minden évben jönnek a gyerekek a szatyrukkal a fantáziátlan jelmezükben s cukrot, csokit akarnak! Ez annyi felesleges kiadásomba kerül! Különben is nem erről szól ez az ünnep! A lényegét már mindenki elfelejtette! Felháborító! A végén egyszer még engem is elfelejtetek!
Már majdnem elkezdtem véghezvinni az ünnepi fadekorálást, amikor észre vettem a villanypóznán egy táblát. Az állt rajta, hogy a legszebben kidekorált ház díjat kap! Ezután átgondoltam az ünnepi tervemet. Támadt egy fantasztikus ötletem! Amivel enyém, lehet az első hely és még a pénztárcám sem fog lefogyni! Na jó csak egy kicsit.
Mind már mondottam a cukorka túl sokba kerül. Azért az idén újítottam! Aki becsöngetet hozzám az édesség helyet vásárlási kúpunt kapott! Ha nagyon panaszkodott kapott mellé egy almát. Kivéve, ha kibírta azt a szörnyű látványt, amit nyújtottam neki! Mivel idén én is beöltöztem! Méghozzá Hannah Montana-nak! Nem ez volt a rettenetes dolog! Ez csak sokkolóan hatot rájuk! A félelmetes az volt, amikor seprűt ragadtam, és elkezdtem női hangon énekelni az egyik számát!
Erről eszembe jutott a 1943-as Halloween-em. Bajtársaimmal egy erdőben voltunk akkor. Vasból készült sapkánkra sárral, szemeket és egy félelmetesen mosolygó arcot festettünk. A belsejébe kevés fát raktunk s meggyújtottuk. Ezzel megvolt a tök lámpásunk! A kedvenc részem ..HAHAHA…az volt, amikor beöltöztem Töknek! Ezzel akartam szórakoztattam a többieket! Mint ne mondjak szép kis tök voltam! Nadrágomat körbe raktam olyan ágakkal, amin sárguló falevelek voltak. A hasamhoz rövidebb gallyakat raktam. Mivel oda sárral pont olyan arcot festettem minta mi a sisakunkon volt látható. A kabátom zsebeibe is ágakat raktam. Még a nyakamhoz is kerültek faágak. Épp, hogy csak kiláttam a levelektől. Riszáltam nekik a hátsómat, majd táncot roptam! Mint ne mondjak szakadtak a röhögéstől! Az előadásom után kitaláltak egy játékot. A lényege annyi volt, hogy el kellet kapni a tökfejet. Mármint engem. Persze nem sikerült nekik. Már rég beleemlegettünk a játékba amikor megjelent egy német osztag! Nálunk nem volt fegyver! Mivel azt a tábornál hagytuk! Ránk támadtak! Hallottam a leghátsó embereink kiabálását és az azt túlnyomó németek ordítását is. Osztagom felét elfogták! A többiekkel tanácskoztunk, hogy mi legyen. Úgy véltük a táborhelyünket bár biztos megtalálták, oda nem mehettünk vissza a fegyvereinkért. Ekkor támadt egy ötletem! Mint ne mondjak merész volt, de nem láttam más kiutat! Hangos kiáltással kirohantam egy bokor mögül! Az történt, mint amit reméltem! A németek azt hitték, hogy egy szörny vagyok! Elfutottak! Ezért az akciómért kaptam meg a veszett tök kitüntetésemet! A kalandunk végén gyökereket rágcsáltunk, mivel az ellenség elvitte az étel készletünket. Azt képzeltünk, hogy pulyka hús eszünk. Nem volt rossz íze, de akkor is csak egy gyökér volt.
Kicsit elkalandoztam. Mit meséltem a hős tettem előtt? Ja meg van!
Vásároltam pár tököt is. Ebből kifaragtam a századot, amiben harcoltam a háborúban! Minden félét fabrikáltam hozzá! Embert, tankot, repülőt! Volt köztük egy alak, aki sokkal nagyobbra sikeredet, mint a többiek. Véletlenül, az a figura pont engem ábrázolt. Előfordulnak ilyen kis bakik. Azért a Németeket sem hagytam ki! Őket romlott tökből csináltam! Ez által tudtam a két nemzetet megkülönböztetni egymástól. Az Amerikáik voltak az illatosak, a Németek meg a szagosak. Igazából a szagos enyhe kifejezés volt. Nagyon büdösek voltak. Bár volt egy előnye! Louie nem ette meg őket! A sok katona és felszerelés segítségével egy harci jelenete ábrázoltam az ablakpárkányon. A művemet lekellet fednem egy átlátszó tállal. Ugyan is a mellette lévő növények kezdtek lekókadni a bűztől.
A csata jelenet mellet, készítettem még fekete kartonból pár pókot, denevért. A ház ereszére akasztottam ki őket. Ezen kívül a garázsban pár régi dobozból csináltam egy koporsót. Amit feketére festettem és ki raktam a teraszra négy hosszú gyertya kíséretében. A lakáshoz vezető útra pedig raktam pár tök lámpást. A tökbelsőségét szétszórtam a füvön. Egy-két tököt összetörtem még a pázsitomon. Az egyikben benne hagytam a baltámat dekorációnak. Melléjük raktam egy táblát. Ez a felirat volt olvasható rajta: Így jártok, ha sokat követeltek Andy-től.
Éjfél körül értek hozzám a ház szépség verseny zsűritagjai! Már majdnem az én házam következett, amikor hálátlan gyerekek, akik nem értékelték a kuponokat visszatértek! Elkezdték paradicsommal dobálni a házamat!
Dühömben elkezdtem kergetni őket! Három utcán keresztül üldöztem a csinytevőket! A végén sajna vissza kellet vonulnom, mivel engem is elkezdtek dobálni! Mire haza értem tiszta paradicsom voltam. A feleségem ott várt a ház előtt kezében a serleggel! Enyém lett az első helyezés! A bírák azt hitték a paradicsom a vért szimbolizálja! Nagyon tetszet nekik minden díszítő elemem! Emiatt nem keresem meg a hálátlan gyerekeket! Szerencséjük, hogy nyertem!
A gyermekeim boldogan tértek haza sok cukorral. Én is boldog voltam, mivel egy édességet sem kellet vennem.
Most azt gondoljátok, hogy biztos sokáig tartott amíg összetakarítottam a ház körül. Hát nem! Ezért tartom Louiet! Csináljon is már valamit a napi 12 fánkjárt!
Tudjátok mi volt a legjobb dolog azon a napon! Este kibékültünk a feleségemmel! Majd legközelebb elmesélem, hogyan történt!
Tegnap annyira felhúzták az agyamat! A mai világ.. ÁÁÁ egyszerűen megőrjít! A könyvtárba gyűjtögettem adatokat a rágcsálókról. Találtam is pár egész hasznos irományt. Szám szerint ötöt. Ki akartam kölcsönözni ezeket. Oda viszem ahhoz a személyhez aki ezzel foglalkozik. Erre közli velem, hogy két könyvet nem vihetek haza! Ekkor nagyon mérges lettem! De ordítás helyet nyugtattam magamat s a fejemben elszámoltam tízig. Ezzel azt értem el, hogy nem kiabáltam csak kicsit magasabb hangon közöltem vele a véleményemet.
Ami szó szerint így hangzott:
- Ez nem egy könyvtár! Aminek ha jól tudom az a funkciója, hogy különböző irományokat lehet kikölcsönözni! Maga szerint ez itt mi! – a pofájába nyomtam az olvasójegyemet-
Segítek! Ez egy nagyon drága olvasójegy! Ami feljogosít arra, hogy könyveket tudjak kikölcsönözni! Vagy annyi pénzért amit kifizettem érte, ragadjak ceruzát és kezdjem el lemásolni az oldalakat ! Erre sértődöttem azt felelte, hogy igazam van. De náluk van egy szabály, nem lehet kivinni az épületből azokat a könyveket, amin vörös jelzés található. Azt is hozzá tette, hogy nem kell kézzel leírnom az oldalakat, olcsón le tudom őket másolni itt náluk. Észre vettem a falon másolási költségeket. Egyszerűen szólva nem volt olcsó! Nagyon kiakadtam! Láttatok ti már ilyet? Bezzeg régen ilyennel nem találkozott az ember! Ezután megmondtam neki a magamét a szabályukról! Ha nem haragszotok meg ezt inkább nem idézem. Tudjátok mi lett a vége! Az utcán végeztem! Ráadásul még meg is büntettek mivel rosszhelyen parkoltam! Jellemző! Gyorsan keresnem kellet egy másik könyvtárat. Szerencsére volt még egy a közelben.
Ott sikerült kivennem pár hasznos irodalmat. Abban a könyvtárban nem volt ilyen jelöléses rendszer! A könyvekből a péntek esti AMTATA találkozóra készülök. Ugyan is, egy előadást fogok tartani a rágcsálok világuralomra töréséről! Ám előtte a vezetőnk beszédet mond. Tájékoztat minket az új bevetésünkről! Már nagyon várom! Utána én következek. Úgy érzem a beszámolom nagy sikert fog aratni. Veletek majd csak péntek után osztom meg. Előbb a fontosabb vezetőkkel tudatom! Az is elő fordulgat, hogy a hírekbe is bekerülök! Szóval nézzétek az esti híradót!
Zárom soraimat. Vigyázzatok a rágcsálókkal! Legyetek jó katonák! Üdvözlettel:
Ezt a példányt biztos megpróbálták háziasítani! Mint láttátok kevés sikerrel.
Úgy tűnik valamilyen zenei frekvenciára gyilkolnak, de az is lehet, hogy egy bizonyos hang váltja ki ezt náluk! Megpróbálom kideríteni mi hozza elő ezt a gyilkos ösztön!
Addig is figyeljetek egy dologra. Nyitott ablaknál soha ne hallgassatok hifit!
Hogy a kutya tépje szét! Melegebb lett az idő! Remek! Ráértem volna később kivágni a szomszéd fáját! ÁÁ… Most aki azt kérdi, hogy miért nyafogok, az még soha az életében nem vágott ki fát! Annyi gond van vele! Cipekedés, fűrészelés, rakodás kötélen való lógás. Igen lógtam kötélen! Erről azok a nyamvadt biztosításként szolgáló eszközök tehettek! Az életemre törtek! Hadakoztunk, még jobban beleakadtam! Nem sokkal később fejjel lefelé néztem a világot. A nézelődésemet valamilyen rágcsáló zavarta meg. Elrágta a kötelemet, de úgy hogy lezuhanjak. Úgy éreztem ő is ellenem, van. Gondolom azért mivel ki akartam dönteni az otthonát. Persze nem a puha földön landoltam nem! Hanem a talicskán! Jellemző! Egy dolgot jegyezzetek meg! A szabadban elő rágcsálok gonoszak! Amikor alszotok az életedre fognak tőri! Majd erről tartok egy beszédet az AMTATA-ban.
Akkor kedves olvasóim, fel teszem az i-re a pontot. Leleplezem a tettest! Az egész egy borús estén kezdődött…
Ép a nappaliban az ablakánál álltam. Pipámat szívogattam. Vártam, hogy összegyűljön a család. Vártam, hogy elmondhassam nekik ki az áruló a kaszárnyánkban.
-Andy, te mióta pipázol? – Kérdően kérdezte Ora.
-Itt most csak én kérdetek, és ti válaszoltok! Jelentettem ki határozottan.
-Anya, apa mért úgy néz ki mint Sherlock holmes? – Kíváncsian kérdezte Tomi
-Úgy tűnik apádnak teljesen elment az esze. Felelte kicsit szomorkásan Ora.
-Hallgassatok, s figyeljetek szavaimra. Nehéz volt a nyomozás. Szembe akadtam sok félre vezető jellel. Néha vicces pillanatok is jelentkeztek az ügy folyamán. Ám a végén én Andy Anderson a szürke állományom segítségével megoldottam ezt az ügyet! Jelentettem ki pökhendien.
-Szerintem inkább Hercule Poirot-ot utánozza, bár nem értem akkor minek oda a pipa. Szólt közbe unott hangon Danny.
-Ah… a kis Danny. Szerencséd, hogy suliban voltál akkor. Így nem kerültél bele a gyanúsítottak listájába. -Válaszoltam finoman, úriasan s közben mélyet beleszívtam a pipámba.
- A bűncselekmény alatt minden gyermekem az iskolában vagy óvodában volt. Megkérdeztem a tanáraitoktól, hogy aznap suliban illetve oviban voltak-e. A válasz mindenkinél igen volt. Tehát nektek biztos alibitek van. Louie volt az egyetlen aki nem volt akkor iskolában, mivel egy tanára beteg lett. De ő sem volt a tettes. Arra már rájöttem.- Jelentettem ki méltóságteljesen, okoskodóan a dolgokat.
-Ez nagyon jó apa. Akkor ugye nem bánod, ha megyünk a dolgunkra.- Szakította meg Louie a beszédemet. Már majdnem kikelt a székből, amikor ráordítottam:
-Louie! Ülj vissz azonnal, te csoki imádó! Te, aki félre vezettél a falángságod apró maradékaival! A fiam nyomban visszatette nagy hátsóját a székbe.
-Remek a gyerekek tönkre teszik a jelenetemet. –Motyogtam az orrom alatt.
-A logikám alapján egyetlen ember lehetett a tettes! Csak egy személy volt itthonabban az időben, amikor a bűntett történt! Ennek a személynek nincs munkahely, és nem is tanköteles már! Ez az alak kegyetlenül szíven szúrt! Képes volt megkérni egy másik személyt, hogy azt vallja ő a tettes! De engem Andy Andersont nem tudnak átvágni! Ahhoz túl nagy a szürkeállományom!A kegyetlen ember neve! ORA!…
Remegő kézzel mutattam a feleségemre. A szónoklatom alatt az összes gyermekem elmenekült a helységből. Hárman töltöttük ki a szobát. Ora, én s a szomorúság…
(Szipog) Most már tudjátok ki a tettes. Hogy tehette ezt velem a drága feleségem. Azt kérditek magatokba miért tette? Ezt kérdeztem én is tőle. A válasza az volt, hogy túlságosan elszálltam a földtől, teljesen átírok mindent, kétértelműen beszélek. Nem a színtiszta igazságot osztom meg veletek. Le kellet írnia a valóságot!
De ez nem igaz! (szipog)
Én az igazságot írom le! Az igazságot Andy Andersonon módra!
Párnapja nem állok szóba vele. Remélem idő után belátja, hogy tévedet.
Képzeljétek el, tegnap az össze kölköm nyafogott nekem munka után!
Miután dacolva az elemekkel (ez alatt a hurrikán szintű szélvihart értem, amihez párosult a zuhogó eső) nagy nehezen haza értem. Mit kapok otthon! Panaszkodó szájakat! A keresőt már pihenni sem hagyják!
Az volt a bajuk, hogy nem fűtöttem be a lakást illetve még meg nem vettem a tűzifát! Néha rosszabbak mint a feleségem! Állításuk szerint nagyon hideg volt a lakásban! Ekkora butaságot! Nem is tudják mi az, hogy hideg! A mikor az Alpokban télén áthaladtunk a szakaszommal na az hideg volt! Emlékszem, ahogy megfőztük a teát azonnal megkellet innunk! Különben pár perc múlva már jégkrém lett belőle! Ehhez képest a tegnapi hőmérséklet ép csak langyos volt.
Különben is, túl drága a fa! Tavaly más utón próbáltam megszerezni, de megjártam! Mivel nem voltam hajlandó venni aprított fát, azt gondoltam kimegyek az erdőbe s keresek magamnak egy jó nagy tűzre való növényt. Rövid keresgélés után rátaláltam egy szép nagydarab példányra. Elkezdtem baltával nyesegetni. Épp kezdtem bele jönni mire egy kiabálás zavart meg a munkámban! Egy erdész ordított rám, hogy mit csinálok! Majd rám eresztette a kutyáját! Persze én hősiesen helyt álltam, de végén, rendőrségen kötöttem ki. Megbüntettek magánterület behatolásért s rongálásért! Az erdő mióta magán terület! Felháborító! Manapság már minden elvesznek az egyszerű embertől. Szép kis világ, ezért harcoltam…
Inkább megyek is, mielőtt felhúzom magam. Kikel még vágnom Jensen fáját mielőtt haza ér, hehehe! Remélem jó meleget fog majd adni a családomnak.
További szép napot!
Ui.: Rájöttem ki nyúlt bele a gépembe… egy családtag volt a tettes, miből jöttem rá, azt legközelebb elárulom!
